galéria megtekintése

Milyen Európát?

Az írás a Népszabadság
2015. 10. 02. számában
jelent meg.

Bereti Gábor
Népszabadság

„Európa sorsa most a tét” – írta Ujhelyi István Európai cölöpök című vitairatában, s az unió létét fenyegető veszélyek sorából egyebek között a görög válságot, a migrációs nyomást és a – nálunk a Fidesz és a Jobbik képviselte – ún. nemzetállami egonacionalizmust emelte ki. E fenyegetésekkel szemben gyógyírként az unió további elmélyítését, azaz egy nemzetek felett álló szövetség, egy amolyan Európai Egyesült Államok típusú alakzat kiépítését ajánlotta. Jelezte, hogy a krízishalmaz kezelésére irányuló különböző javaslatok mögött is a közösség integrációjának elmélyítéséről zajló viták húzódnak meg. Érdemes hát írását ebből a szempontból szemügyre venni.

Mindenekelőtt az állami entitás fogalmi modelljét kell felvillantanunk. Elegendő itt csupán az Amerikai Egyesült Államok, az Osztrák–Magyar Monarchia, vagy a Szovjetunió analógiájával élnünk. Ezek közös vonása a szuverén főhatalom léte volt. Ennek uralma egy ideális modellben az ország lakóinak egyenlőségén s területének összefüggő közigazgatási és gazdasági egységén alapul. Az Európai Unió esetében ezen feltételek közül egyik sem adott maradéktalanul. Ám ha az unió elkötelezettjei vagyunk, akkor a hiányosságokat, s ezt Ujhelyi jól látja, akár a nemzetállami princípiumok ellenében is, de ki kell küszöbölnünk.

Tételezzük fel, hogy az Európai Egyesült Államok (EEÁ) már létezik, s gondoljuk el, hogyan viselkedne ez az entitás a kebelében kialakult (görög) válság esetén? Semmiképp sem úgy, mintha egy másik országot segítene kölcsöneivel, hanem úgy, mint amely a saját gondjait a maga költségvetésének keretén belül gazdasági eszközökkel, beruházásokkal, egyebekkel kívánná orvosolni. Ám ehhez egy integrált gazdaság működtetésére volna szükség, szemben a mai EU nemzetállami gyakorlatával. Jelenleg az a helyzet, hogy az EU a görög nemzeti termék negyedét (!) kitevő kölcsönt folyósít Görögországnak, mégpedig a privatizálásra szánt köztulajdonra terhelt zálogjog fejében. Itt persze az a kérdés is felmerül, hogy a hitelezői kör összetétele mennyiben fedi az EU illetékességi, érdekeltségi körét.

 

A rosszul kivitelezett Európa-projekt a migráció kezelésében is kívánnivalót hagy maga után. Ebben is a görög válsághoz hasonló forgatókönyv bontakozik ki. Nem egy önálló ország önérdekének egyértelmű és világos érvényesítése zajlik, hanem egy sokszólamú kórust vezényelnek Berlinből. Ma az unió nem tudja igazán, mitévő legyen: elossza-e a menekülteket fejkvóták alapján, vagy hatékonyan védekezzen a határainál. Ezért vagyunk ma egy furcsa, ellentmondásos helyzet tanúi: miközben a védekezésben túlbuzgó és az európaiságot autoriter allűrjeivel kitartóan ingerlő Orbán-rezsim elszigetelődik, aközben Európa hónapok óta védtelen a migránsáradattal szemben.

S itt jutunk el a nemzetállami egonacionalizmusok versus integráció témaköréhez. Európában csak a nemzet(ek) és a (közös) állam szuverenitását együttesen biztosító modell alkalmazható. Ez pedig nemzet és állam elválasztása nélkül elképzelhetetlen. Az európai modellben a nemzetek feletti entitásnak kell átvennie a nemzetállamoktól a saját nemzet szuverenitását az államnyelv státuszával garantáló funkciót. S az EEÁ-nak ezt minden lakója számára, nemzeti hovatartozásától függetlenül, alanyi jogon kell biztosítania. Hiszen ha nem változtatna a nemzetállami gyakorlaton, akkor egyes nemzet(rész)einek egy másik nemzet nyelvét kellene elsajátítania, ami nyelvnemzeti egyenlőtlenséget eredményezne. Egy nemzetek feletti államalakulat pedig csak népeinek nemzeti teljessége, szabad nyelvhasználata alapján létezhet szuverén módon. Na és persze akkor, ha egy közös, „állami” közvetítő nyelvet is alkalmaz. Az unióban erre a szerepre a már jó száz éve élő eszperantó nyelv kínálkozik.

Visszatérve az „aktualitásokhoz”: ahogyan az Ujhelyi István írásából is kiderült, az integráció elmélyítésére irányuló politikai orientáció nem pártcsaládfüggő. E téren homogenitást leginkább az euroszkeptikus szélsőjobb mutat. Ám hogy ki milyen Európát akar, azt kinek-kinek a tőkeviszonyhoz fűződő ideológiai kapcsolata mutatja meg. „Az EU egy szűk, nyugati elit gazdasági szövetségeként emelkedett fel” –írta Ujhelyi. Az EU ma is e gazdasági elit szövetségeként működik, bár többen inkább szociális Európát szeretnének. A baloldal csak akkor maradhat potenciális politikai erő, ha képes alternatívát kínálni az elit Európájával szemben. A 2008-as gazdasági világválság a Blair–Schröder-féle harmadikutas „baloldal” politikai pályáját is lezárta. Innentől fogva csak az nem látja, aki nem akarja, hogy a baloldal egy szociális, avagy rendszerkritikai fordulat nélkül nem fog a zsákutcából kijutni. Ujhelyi István írásának egyes részletei azt mutatják, hogy ő mintha még nem jutott volna el minden tekintetben e követelmény felismeréséig.

A szerző irodalmár.

*

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.