galéria megtekintése

Milliárdforintos kérdéssor

Az írás a Népszabadság
2015. 05. 08. számában
jelent meg.

Havasi Éva
Népszabadság

Az adatgyűjtésnek és ezen belül a kérdőívkészítésnek szigorú szakmai szabályai vannak. Ezek betartásával lehet tisztességes és a tényalapú politizálást is megalapozó adatgyűjtést végezni. Ennek ellenkezőjére nyújt kiváló példát a legújabb „nemzeti konzultációs” kérdőív a bevándorlókkal szembeni bánásmódról.

A kérdéseket megelőző, „tisztelt magyar polgárhoz” szóló, öt bekezdésből álló miniszterelnöki levél tartalomelemzésével külön érdemes foglalkozni. Itt csak a bevándorlókkal összefüggő hangulatkeltő kijelentésekre hívnám fel a figyelmet: a „magyar határt törvénytelenül átlépő” és „önmagukat menekültnek beállító”, „megélhetési bevándorlók” hangsúlyozására, akik „új típusú fenyegetést’” jelentenek számunkra. Ráadásul a bevezető szövegben az „emberi ésszel felfoghatatlan szörnyűség”, a „terrorcselekmény”, az „ijesztő brutalitás” szervesen összekapcsolódik a bevándorlás problematikával. Mintegy eligazításként azt is megtudhatjuk: „Nem fogjuk hagyni, hogy a megélhetési bevándorlók veszélyeztessék a magyar emberek munkahelyeit és megélhetését”, és „Döntenünk kell, hogy korlátozzuk a robbanásszerűen növekvő megélhetési bevándorlást”. Vagyis „számítanak a véleményemre” egy olyan ügyben, melyre vonatkozóan a kormánynak markáns véleménye van és ezt, tényként álcázva, még a kérdőív kitöltése előtt belénk is sulykolja. Akkor miért is kérdez?

A közvélemény-kutatók körében jól ismert módszer az úgynevezett elveszett levél technika. Különböző szervezetek, intézmények számára megcímzett, felbélyegzett borítékokat szórnak szét az utcán, postaládák környékén és arra kíváncsiak, hogy ezekből mennyi érkezik be a szervezetek/intézmények/pártok címére. Ha nagy arányban, ez arra utal, hogy a lakosság szolidáris a szervezettel, ha elenyésző arányban, akkor ez az ellenkezőjére. Hasonló attitűd érvényesül az önkéntes válaszadáson alapuló megkérdezések esetében. Az önkitöltős kérdőívet (amilyen a nemzeti konzultáció kérdőíve is) kitöltők és visszaküldők nagyobb valószínűséggel elkötelezettek, szolidárisak a szervezettel, jelen esetben a kormánnyal, mint azok, akik erre nem szánnak időt. Mivel semmilyen demográfiai adat nem ismert a válaszadókról, illetve a nem válaszolókról, de azt bizonyosan tudjuk, hogy a válaszadás nem véletlenszerű, ezért a majdani eredmények – a kérdőív tartalmától, torzulásaitól eltekintve is – már eleve semmiképpen nem tekinthetők reprezentatívnak, vagyis nem tükrözik majd a „magyar lakosság” véleményét. A válaszadókra vonatkozó háttéradatok hiánya pedig lehetetlenné teszi a torzítás korrigálását, de még a mértékének megbecslését is.

 

A módszertani szakkönyvek egybehangzó állítása szerint, s ez bárki számára könnyen belátható, kerülni kell az elfogultságot, az erre utaló kifejezéseket, a súlyos szavakat, viszonylagos fogalmakat (a szimpátiára vagy antipátiára utaló jelzőket). Tilos sugalmazni, tilos erős jelzőket alkalmazni, tilos irányítani a megkérdezett véleményét! Alapvető etikai kérdés az is, hogy ne terheljük fölöslegesen a válaszadót.Mivel a kormány már tudja a választ, ráadásul ezt irányított és elfogult kérdésekkel akarja „alátámasztani”, akkor ezt egyértelműen el kell utasítani.

– A reggeli órákban az ország keleti felén a közvélemény még kissé borús, de egy viharos gyorsaságú kormányintézkedés elsöpri a búfellegeket, és délutánra itt is felragyog a jókedv!

Marabu

A konzultációs kérdőív 12, kérdésnek tűnő, kérdőjellel ellátott mondatból áll. Az első „kérdés” a „terrorizmus térnyerésének” fontosságára kérdez rá, amelyet saját életünk szempontjából kellene megítélnünk. Segítségül két példát kapunk, az egyik a „franciaországi vérengzés” és a másik az „ISIS riasztó cselekményei”. Ebből csak a „vérengzés” és a „riasztó” szavak, és az általuk felidézett hírek segítik/ orientálják a válaszadást. A 3. kérdés a terrorizmus és a bevándorlás összefüggésére kérdez rá, melyre a kérdőív felvezető szövegének második bekezdésében már megkaptuk a „helyes választ”. Hasonló a helyzet a 6. kérdéssel is, amely „Brüsszel” bevándorlási politikájáról kérdezi a véleményünket. Miután a miniszterelnök a levelében már kijelentette, hogy „Brüsszel kudarcot vallott a bevándorlás kezelésében”, magát ezt a kérdést is azzal vezetik be, hogy „Vannak, akik szerint Brüsszel politikája a bevándorlás és a terrorizmus kérdésében megbukott...” A 7–8. kérdés a szigorúbb bevándorlási szabályok támogatására kérdez rá, a 9–12. kérdés az egyetértésemre kíváncsi. Egyetértek-e azzal, hogy a (terrorcselekményekkel kapcsolatba hozott, valamint a sokak szerint megélhetésemet, munkahelyemet is fenyegető) bevándorlókat a legsürgősebben visszafordítsák saját hazájukba, illetve hogy ittlétük alatt maguk biztosítsák az ellátási költségeiket.

Zárókérdésként a kormány arra kíváncsi, egyetértek-e vele abban, hogy „a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség”. Ez az „utolsó” kérdés a maga tisztaságában mutatja a nemzeti konzultációként szolgáló adatgyűjtés cinikus és komikus voltát, az emberek véleménye iránti érdektelenséget, sőt a leplezetlen manipuláció célját. Ha ugyanis a válaszadó szolidáris a bevándorlókkal, akkor itt nyíltan kell vállalnia a kormány álláspontjával való szembenállást, de ez itt azt is jelentené, hogy a magyar családok, a születendő gyermekek rovására a terroristagyanús idegenek támogatására adja szavazatát. A bevándorlókkal való humánus bánásmód választását akadályozza a kormányfői tekintély latba vetése is. Márpedig a „tekintélyre hivatkozás” (argumentum ad verecundiam) lényege, hogy nem a téma tárgyára épít (amiről itt semmilyen mérvadó információt nem adtak), hanem egy hivatkozott személy vagy forrás tekintélyére, tudására vagy pozíciójára apellál, mely ez esetben maga a kormány.

Itt nemcsak tipikus érvelési hibáról van szó, hanem tisztességtelen nyomásgyakorlásról is, ami egy reális válaszokra kíváncsi információgyűjtésnél megengedhetetlen. A „magyar családokra” hivatkozás szintén tudatosan használt hibás érvelés, az ún. „irreleváns érv” (ignoratio elenchi) alkalmazása, amikor két tényt összekapcsolunk úgy, hogy nincs bizonyíték, tényalap arra, hogy az egyik a másikhoz kapcsolódik. Vagyis bárki egyetérthet a két állítás közül az egyikkel anélkül, hogy egyetértene a másikkal. Tényadatokkal bizonyítható, hogy a magyar családok, a születendő gyermekek támogatása nem azért elégtelen, mert a bevándorlókra költjük a pénzt. A bevándorlókra, menekültekre (e kettő a hétköznapi gondolkodásban nem különül el) rendelkezésre álló EU-források még napjainkban is jórészt fedezik vagy meg is haladják az erre a célra elköltött összegeket, s a családokra, születendő gyerekekre fordított összegek számos egyéb okból alacsonyak. A kettő szembeállítása durva manipuláció. Miért ne lehetnénk szolidárisak a bevándorlókkal és a magyar családokkal egyaránt?!

Joel Best Damned Lies and Statistics (Átkozott hazugság és statisztika) című könyvében (2001) azt fejtegeti, hogy vannak olyan statisztikák, adatok, amelyek torzszülöttként jönnek a világra, míg mások később, használatuk során torzulnak el. A torzuláshoz, a torzításhoz erős érdekek is fűződhetnek. A Best által „cinikusnak” nevezett adat-előállítás kiváló tankönyvi példája a nemzeti konzultáció kérdőíve, amiből a kormány csak torzszülöttként világra jövő adatokat kreálhat.

*A szerző szociológus, ny. statisztikai főtanácsadó

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.