Bár a bevándorlásügyben ásott veremrendszernek nem értünk még az aljára, egy újabb mélypontot sikerült elérni: a miniszterelnök szezonnyitó szózatából megtudhattuk, hogy amit a „nemzeti” kormány felépít estére, azt a „baloldali” önkormányzatok (kormányoldali szóhasználattal: migránstelepek) Szegeddel és Zuglóval az élükön reggelre lerombolják, mivel arra készülnek, hogy az állam feje fölött átnyúlva idehozzák nekünk a migránsokat. Orbán Viktor világlátott ember, nyilván tisztában van vele, hogy a menekültbefogadás kérdésében a települések semmilyen önálló hatáskörrel nem rendelkeznek – csak olyan jövevények letelepítéséről egyezkedhetnek, akiket előzőleg az illetékes állami szervek már honosítottak –, de az üzenet nem is a józan észt, hanem az ösztönöket vette célba.
Olyasmit kellene kihallanunk belőle, hogy a kormányzat természetesen minden magyar embert megvéd, de a balra húzókat csak akkor, ha ezúttal jobbra szavaznak, amúgy pedig (ahogyan a szónokverseny ezüstérmese, a jobbikos frakcióvezető-helyettessé visszaléptetett Vona Gábor találóan megfogalmazta) aki nem lép egyszerre, kap tíz migránst estére – csak hogy könnyebb legyen értelmezni a kötcsei piknikről kiszivárgott híreket.
Ha a közvélemény-kutatók jól látják a helyzetet, a szünet nélküli migránsozással egybeterelt nyáj éppen kezd szétszéledni – csúsztatások nélkül nehéz fenntartani a végveszély érzését egy olyan országban, ahol összesen 1300 klasszikus menekült tartózkodik, és ahonnan akkor is igyekezett napok alatt eltűnni minden vándor, amikor még tömegek jöttek át délkelet felől a nyitva hagyott határokon. A miniszterelnöki beszéd súlyosan aránytévesztő volta talán abból látszott a legtisztábban, hogy még a migrációs tematikában licitkényszerben lévő Jobbik is reálisabb képet rajzolt elénk tegnap a parlamentben, mint ugyanitt az Orbán-féle, győzelmi jelentésekből (kimentettük a családokat az adósságcsapdából, legyőztük a munkanélküliséget és az államadósságot) meg apokaliptikus víziókból felépülő helyzetértékelés.
