ISZKIRI – Persze, csak nekünk, több évtizedes barátainak. Tisztességes nevén: Bahget Iskander, aki 1967-ben jött Magyarországra. Mérnöktanári diplomájának megszerzése után sem öltötte föl a nyúlcipőt, nem iszkolt el innen, mi több, itt alapított családot, s kinyílt a szeme – optikával segítve – a magyar társadalmi valóságra. Meg is örökítette ezt, nem feledve emellett, hogy honnan is érkezett. Fotográfus lett, évtizedek alatt művészi tökélyre emelve a szakmáját. Főként fekete-fehér szociofotói, hazai és határon túli, valamint arab sivatagi tájképei, a magyar irodalom és képzőművészet jeles személyiségeiről készült portréfotói ismertek határon innen és túl. A már 70-et haladó művész munkásságának, életművének mintegy összefoglalója a nemrégiben megjelent „Egy marék világ” című albuma. Alapkérdése – írja méltatóan közös barátunk, Füzi László irodalomtörténész –, hogyan formálható emberivé a világ. S nagy témája az idő, az időben változó ember. S ahogyan magyarrá lett, úgy őrizte arabságát is, hiszen munkái között a legtöbb magyar téma arab megfelelőjét is megtaláljuk. Füzi „csöndesen” jegyzi meg, hogy szerinte az egyik legszebb fotóalbum szerkezete ez, s hogy „ ...az emberség magyarázhatja ezt a szépséget”. Én még hozzátenném a sugárzó szeretetet megmutató „Anyaság” című csudás albumát is, és csöndben kérdezem azokat, akiket illet: miért is nem Kossuth-díjas az én szír-magyar/magyar-szír Iszkiri barátom?
 |
| Marabu rajza |
TOLVAJ – Már éppen véget ért az ügyfélfogadás a BÁH (Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal) egyik szervezeti egységénél, amikor az ott dolgozók szokatlan „élmény” részesei lehettek. Két rendőr érkezett, velük együtt, bilincsben, rabszíjon vezetetten egy – ránézésre is – menekült fiatalember. A meglepődött tisztviselők kérdésére adott válaszból kiderült, hogy afgán a bilincsbe vert. A zöldhatáron át érkezett, majd a debreceni menekülttáborba került, onnan pedig egy napon eljött „vendégségbe” Budapestre. Lopáson érték az egyik bevásárlóközpontban. A sürgősséggel lefolytatott bírósági eljárás sem volt egyszerű, mert két tolmács közreműködése során derült ki, hogy a tolvaj fiú egy harmadik nyelvjárást beszél. A verdikt azért megszületett, s most hozták ide, hogy az ítélet végrehajtassék. Csak éppen pontatlan címet kaptak, mert az már a BÁH egy másik szervezeti egységének hatáskörébe tartozik. A mintegy tízperces ottlétük alatt én az afgán fiút néztem. Nem volt érezhető rajta semmilyen érdeklődés, semmilyen érzelmi megnyilvánulás. Egykedvűen nézett maga elé, fásultan, beletörődötten. Neki már minden mindegy.
