galéria megtekintése

Migránsok és esetek

Az írás a Népszabadság
2015. 08. 13. számában
jelent meg.

Király Zoltán

ISZKIRI – Persze, csak nekünk, több évtizedes barátainak. Tisztességes nevén: Bahget Iskander, aki 1967-ben jött Magyarországra. Mérnöktanári diplomájának megszerzése után sem öltötte föl a nyúlcipőt, nem iszkolt el innen, mi több, itt alapított családot, s kinyílt a szeme – optikával segítve – a magyar társadalmi valóságra. Meg is örökítette ezt, nem feledve emellett, hogy honnan is érkezett. Fotográfus lett, évtizedek alatt művészi tökélyre emelve a szakmáját. Főként fekete-fehér szociofotói, hazai és határon túli, valamint arab sivatagi tájképei, a magyar irodalom és képzőművészet jeles személyiségeiről készült portréfotói ismertek határon innen és túl. A már 70-et haladó művész munkásságának, életművének mintegy összefoglalója a nemrégiben megjelent „Egy marék világ” című albuma. Alapkérdése – írja méltatóan közös barátunk, Füzi László irodalomtörténész –, hogyan formálható emberivé a világ. S nagy témája az idő, az időben változó ember. S ahogyan magyarrá lett, úgy őrizte arabságát is, hiszen munkái között a legtöbb magyar téma arab megfelelőjét is megtaláljuk. Füzi „csöndesen” jegyzi meg, hogy szerinte az egyik legszebb fotóalbum szerkezete ez, s hogy „ ...az emberség magyarázhatja ezt a szépséget”. Én még hozzátenném a sugárzó szeretetet megmutató „Anyaság” című csudás albumát is, és csöndben kérdezem azokat, akiket illet: miért is nem Kossuth-díjas az én szír-magyar/magyar-szír Iszkiri barátom?

Marabu rajza

TOLVAJ – Már éppen véget ért az ügyfélfogadás a BÁH (Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal) egyik szervezeti egységénél, amikor az ott dolgozók szokatlan „élmény” részesei lehettek. Két rendőr érkezett, velük együtt, bilincsben, rabszíjon vezetetten egy – ránézésre is – menekült fiatalember. A meglepődött tisztviselők kérdésére adott válaszból kiderült, hogy afgán a bilincsbe vert. A zöldhatáron át érkezett, majd a debreceni menekülttáborba került, onnan pedig egy napon eljött „vendégségbe” Budapestre. Lopáson érték az egyik bevásárlóközpontban. A sürgősséggel lefolytatott bírósági eljárás sem volt egyszerű, mert két tolmács közreműködése során derült ki, hogy a tolvaj fiú egy harmadik nyelvjárást beszél. A verdikt azért megszületett, s most hozták ide, hogy az ítélet végrehajtassék. Csak éppen pontatlan címet kaptak, mert az már a BÁH egy másik szervezeti egységének hatáskörébe tartozik. A mintegy tízperces ottlétük alatt én az afgán fiút néztem. Nem volt érezhető rajta semmilyen érdeklődés, semmilyen érzelmi megnyilvánulás. Egykedvűen nézett maga elé, fásultan, beletörődötten. Neki már minden mindegy.

 

„HAJLÉKTALANOK” – A Váci út–Dózsa György úti metróaluljáróban még most is „megszállnak” hajléktalanok, ám a környező utcákban ez nem jellemző. Épp ezért volt ott feltűnő, hogy egyik éjjel két hajléktalan jelent meg, illetve feküdt le a Huba utca elején lévő elektronikai márkaszerviz oldalában. Jobban megnézve őket, eleve nem tűntek „magyaros” hajléktalanoknak. Sportos – vakítóan fehér – szabadidőcipő, rendezettnek tűnő ruházat, mellettük a járdán két konzerv s egy műanyag tálkában zöldségmix. A megérzés jó volt, mert úgy hajnali háromkor egy taxi érkezett a Váci úton, s az abból harsány hangon kiszóló utas arabul „verte fel” őket álmukból. Fölcihelődtek, összehajtották a fekhelyet pótló vastag kartonpapírt, beszálltak a taxiba, s elhúztak. Otthagyva maguk után a minden bizonnyal magyar önkéntesektől kapott ennivalót.

SZÉPSÉG – A BÁH ügyfélszolgálata, ügyfélfogadás idején – bár az ügyintézés egyöntetűen angol nyelven zajlik – valóságos nyelvi kavalkád. Távol-kelet, India, Ázsia, Arábia, Afrika van itt jelen népeiben, nyelveiben. Akadnak igazán feltűnő jelenségek is. Egy ilyen, aki engem megragadott, például egy jellegzetes arab fejkendőt viselő hölgy volt. S ebben a bábeli nyelvi zavarban szinte meghökkentő volt, amikor magyarul kérdezett tőlem valamit. Szép, tiszta kiejtéssel formálva a szavakat. Visszakérdeztem, hogy honnan ismeri a nyelvünket? Kiderült, harmadéves medika az általános orvosin, de majd kardiológus szeretne lenni.Mikor Afganisztánból megérkezett, úgy volt, hogy majd angolul fog tanulni, de azt mondták, hogy magyarul kell. Hát, megtanulta a nyelvünket. Ami azt illeti, kibukott belőlem a férfi, mondván: „Tudja, ha ilyen szépek az afgán lányok, akkor én nagyon irigylem az afgán fiúkat”. Kedvesen-szerényen elmosolyodott, s szépen magyarul mondta: köszönöm.

MÉLYMAGYAR – A fiatal, fekete hajú, barna szemű lány a metróból jött fel a mozgólépcsőn. A kijáratnál egy hölgy ellenőr állította meg és kérte a jegyét/bérletét. A lánynak diákbérlete volt, ezért az ellenőr kérte a diákigazolványát is. Előkerült, ám az holland volt, hiszen még mindig ott tanul, hivatalosan. (Már csak a diplomavédése van hátra.) Az ellenőr mindezt nem hitte el, így némi szóváltásba keveredtek. Mégis, milyen iskola az, amelyik ilyen diákigazolványt ad – amelyen nincs „tól-ig” dátum. A lány többször válaszolta, hogy egy nemzetközi szállodaigazgatási egyetem. A diákigazolványon nagy betűkkel szerepel, hogy „Hotelschool”, amit egy kezdő angolos is könnyen értelmez. S az „időtlenség” azt jelenti, hogy a tanulmányok végéig érvényes, utána ugyanis bevonják. Az ellenőr hölgy ezt követően megkérdezte a kollégáját, aki megnézte, majd közölte, hogy ez a diákigazolvány így teljesen rendben van. A lány, visszakapva a bérletet és az igazolványt, elindult a kijárat felé. Egy-két lépés után tisztán hallotta, amint az ellenőr hölgy utána szólva megjegyzi: „Mocskos bevándorló!” A lány diákigazolványán a magyar neve is egyértelműen olvasható volt.

A szerző volt országgyűlési képviselő

*

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.