Orbán Viktor egy nemrég kiszivárogtatott beszédében megmondta, hogy Hiller István lehet a kihívója. Mire Hiller rögtön egyetértett a kerítésépítéssel. De ez az igazodás is hiábavaló, hiszen már biztosan gyűlik ellene a terhelő anyag. Lehet, hogy tilosban parkolt, lehet, hogy szeretője van, lehet, hogy egy fotón együtt látható egy korrupt tisztviselővel (akinek a korruptságát még csak ezután fogják leleplezni), esetleg sihederként Che Guevaráért rajongott. Már készül a bohócos plakát a megfelelő tartalommal, Polt Péter pedig készen áll, hogy a választások előtt egy héttel lecsapjon. Mint ahogy elvitette Molnár Gyulát vagy Simon Gábort. Simon Gábor egyszer már a cellában „meg is tört”, és mindent bevallott (a Magyar Nemzet szerint), de később ki kellett engedniük, és a pénzét is megtarthatta, mivel nem volt ellene hiteles bizonyíték.
Emlékezzünk arra a 2005-ös köztársasági elnökjelölésre, amikor több jobboldali képviselő a statisztikailag esélytelen Szili Katalinra szavazott Sólyom Lászlóval szemben, csak azért, hogy a szocialisták fenntartsák a jelölését. Emlékezzünk Áder János összevont szemöldökére, ahogy a titokban átálló „vakondokokat” hibáztatta. Aztán kiderült, hogy mindezt hideg fejjel eltervezték. Vagy emlékezzünk a billegő körzetekben tapasztalható, jelentős mértékű „választói turizmusra”, amikor akár egy egész dunántúli falu átjelentkezhetett egy fővárosi kerületbe. A jelenlegi magyar politikai kultúra egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy az előválasztás tisztességesen történjen meg.
„A képviselőjelöltek előválasztási formában történő kiválasztása révén a jelenleginél sokkal szélesebb körből kerülhetnek ki jelöltek” – írja a javaslat. A szélesebb kör nyilván nagy nyereség lenne. De hogy is engednék a jelenlegi pártvezetők az ellenjelöltek indulását? Hogy engedné Tóbiás József, hogy mellette Kovács László vagy Lendvai Ildikó is induljon, vagy hogy engedné meg Schiffer András, hogy Szél Bernadett is a miniszterelnöki pozícióra aspiráljon?
Az előválasztás „mind a 106 egyéni választókörzet előválasztásaiban aktivizálná a választókat” – olvassuk a tervezetben. Képzeljük ezt el egy olyan politikai légkörben, ahol mindenki a helyi kiskirályoktól függ! Ahol aki jelentkezne egy ilyen vitára, másnap már elveszíthetné az állását. Arról nem is beszélve, hogy helyi szinten az összes párt egybemosódik, aligha látszik különbség az Együtt, a PM, a DK, a MoMa és az MSZP között. (Talán az LMP a kivétel, akiről mindenki tudja, hogy mindent elutasít, de őt is lekörözné egy kétfarkú kutya.) „Az előválasztás során a demokratikus ellenzéki oldal ritkán előálló kommunikációs lehetőséghez jutna" – írják a szerzők. Igen. Az ATV-ben. A kormánymédia nyilván a negatívumokra, a botránypontokra fókuszálna. Ennél sokkal jobb lenne, ha a pártok az egységet, egy vonzó közös program melletti elkötelezettségüket demonstrálnák.
A választóknak az előválasztás során is csak az a része aktivizálódna, amely eddig is részt vett a választásokon. Akik már csalódtak a pártokban, azok az előválasztástól is távol maradnának. Azokat legfeljebb egy olyan levélkampány rázhatná fel, amely a saját problémáikra ígérne hiteles választ (szélesebb körű foglalkoztatottságot, létbiztonságot, egy igazságosabb adó- és segélyezési rendszert). Ehhez a demokratikus oldal pártjainak közös tervezésére lenne szükség.
A szakemberek maguk is kiválaszthatnák a megfelelő embereket. A legutóbbi választások előtt például nyilvánvaló volt, hogy Bajnai Gordonnak sokkal nagyobb az esélye arra, hogy jó miniszterelnök legyen, hiszen egy év alatt már bizonyított, külföldi államférfiak is gratuláltak neki (arról nem is beszélve, hogy mindezt 1 forintért vitte végbe). Mesterházy Attilának nagyobb volt a párttámogatása, de ez nem befolyásolta volna az országos esélyeket. Győzött a párt-matematika, az erő az egyéni kiválóság fölött, és a koalíció elveszítette a választásokat. Maga Mesterházy is jobban járt volna, ha Bajnaival nyernek.
Emlékezzünk a főpolgármesteri jelöltek esetére. Az MSZP évek alatt „felépítette” Horváth Csaba imázsát, aki korábban még ingyenes tömegközlekedéssel is előrukkolt, aztán veszített. 2014-ben Falus Ferenc lett volna a közös jelölt, de a vödrös-lovas videója nevetségessé tette. Hirtelenjében elővették Bokros Lajost, aki egy kéthetes kampány után is tudott szerezni 36 százalékot. Utána Tóbiás József sajnálkozását fejezte ki, hogy az MSZP nem tudott saját jelöltet állítani. Mikor tudott? Volt, amikor a szocialista párt Gy. Németh Erzsébet mellett sorakozott fel, a saját szimpatizánsaik azonban akkor is Demszkyre adták a voksukat.
Az lenne a logikus, ha a pártok egyeztetnék a politikai programjukat (sok eltérés egyébként sincs ezek között), helyi jelöltnek pedig közösen azt választanák, aki ott, helyben a legesélyesebb, attól függetlenül, hogy melyik párt tagja. Arra a 106 jelöltre koncentráljanak! Aztán ha győznek, akkor a közös jelöltek olyan arányban üljenek az egyes pártok frakcióiba, amilyen arányban az adott párt hozzájárult a kampányhoz. Az egyébként sem életszerű, hogy valamely településen egy jelölt csak egy bizonyos pártnak kötelezi el magát, és majd a pártközpontok döntésétől függően valaki visszalép. Emlékezzünk arra, hogy egyszer egy párt egész helyi szervezete átállt egy másik párthoz. A helyi jelöltekkel nem lehet sakkozni, hanem ki kell választani a legesélyesebbet, és azt kell támogatni.
Nem vagyok biztos abban, hogy akár ez az egységes formáció is győzni tudna (ehhez egy profi kampány is kell, persze nem ugyanazokkal a kampánystábokkal, amelyek korábban már kudarcot vallottak), de az újabb kétharmados Fidesz-győzelmet nagy valószínűséggel meg lehetne akadályozni.
A javaslatom: tegyük el az előválasztást jobb, demokratikusabb időkre, most ne pazaroljuk rá az időt és a pénzt (apropó, talán az orbáni állam fog segíteni ennek az új demokratikus intézménynek a bevezetésében?) és minden erőnket a programok egyeztetésére, valamint a legesélyesebb helyi jelöltek kiválasztására fordítsuk. Már 2016-ban.
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
