Eleinte csak a vezetés csúcsain különült el a három párt, a kisebb-nagyobb településeken, ahol még maradt valami az egykori beágyazottságból, minden baloldali szocialistának látszott. Mára azonban a zsugorodó baloldali mezőben egyre markánsabbá válnak a határvonalak. A régi ismerősöktől óvatosan meg kell kérdeznem: te hová is igazoltál? És miért is? Még sohasem kaptam értékrendet, programot, a választóknak szóló politikai ajánlatot érintő választ.
Volt, aki azt mondta: azért ment az Együttbe, mert a szocik túlságosan teszetoszák, Gyurcsány pedig megosztó, vele sohasem lehet nyerni, viszont Bajnai jól kormányzott. Ugyanabban a városban egy DK-ssá lett szocialista is azt mondta: a szocik túl teszetoszák, Bajnai politikai érzéke a nullával egyenlő, egyedül Gyurcsánynak van vér a pucájában.
Valaki más úgy magyarázta: leosztották a lapokat még Horn Gyula idejében, és minden úgy maradt. Néhány ember személyesíti meg helyben a pártot, az utánpótlás csak az ő vazallusaik közül kerülhet ki – neki abból lett elege, hogy a munkájával másokat tartson a felszínen.
Ugyanez visszafelé úgy hangzik, hogy azok mentek át az Együttbe meg a DK-ba, akik nem akarnak dolgozni, hanem mindjárt a pozíciók után ácsingóznak. A választó azt hallja, semmi másról nem szólnak a véget nem érő tárgyalások, csak arról, hogy melyik tisztségre ki adja a jelöltet.
A kisvárosnál is kisebb településeken még nehezebben átlátható a helyzet. Ott a pártkatonák sem akarnak pártkatonának látszani, független kriptofideszesek indulnak független kriptoszocialisták ellen, akik esetleg lehetnek együttösök vagy DK-sok is. Ám sem együtt, sem külön nem tudnak válaszolni a választókat izgató legfontosabb kérdésekre: hogyan állítható meg a lecsúszás, csökkenthető az egzisztenciális bizonytalanság, az emiatt tömegesen érzett örökös szorongás. Erre a Fidesz sem tudott választ adni, éppen ezért nem lenne olyan nehéz legyőzni.
De hogyan is tudnának a buzgó piacpártolók hitelesen ígérni polgári biztonságot, amelynek feltétele az államtól, önkormányzattól független munkahelyek sokasága, amikor – most már egymással is versenyezve – maguk is a közpénzek csapjai mellé furakodnának?
