galéria megtekintése

Miatyánk

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 17. számában
jelent meg.


Pócs Balázs
Népszabadság

Mint a páternoszter, olyan az EU-bővítés. Ha az ember nem ugrik be a megfelelő pillanatban, várnia kell egy darabig. A folyamatosan mozgó uniós liftbe bekerülni tehát nem könnyű, de az igazi rossz hír, hogy a frissen megválasztott Jean-Claude Juncker (az Európai Bizottság új elnöke) fogta magát, és kikapcsolta a páternosztert. Ennyi volt, köszönjük, a lift javítás alatt áll.

Nem mintha sok országnak volna esélye az elkövetkező öt évben – Juncker mandátuma idején – bekerülni az áhított európai klubba, ám ezt egy dolog sejtetni, és megint más a jelöltek arcába vágni. A luxemburgi politikus most ez utóbbi megoldást választotta, és persze mondhatjuk, hogy csak őszinte volt, a remény megvonásának káros hatása is lehet.

Mi, magyarok – kilenc másik tagjelölttel együtt – a megfelelő pillanatban ugrottunk be a páternoszterbe, éppen tíz évvel ezelőtt. Jó ideje egzecíroztatták már a „versenyzőket”, átalakítások sokaságát hajtatták végre velük; oké, szálljanak be, túl sokba nem kerülnek, mindenkinek jobb lesz így. Akkor megvolt a politikai akarat, és ami még fontosabb: nem volt válság. A románok és a bolgárok befogadását három évvel később már rázósabb volt keresztülvinni, de végül sikerült.

 

Éppen a gazdasági válság kitörése előtt. Utolsó felvonásként tavaly még belökték a liftkabinba a horvátokat, senkinek sem fájt, és lám-lám, a balkániak is bebocsátást nyernek, ha jól teljesítenek.

Sokatmondó az örökmozgó felvonó lekapcsolásához fűzött magyarázat. „Az EU-nak szünetet kell tartania a bővítési folyamatban, hogy konszolidálhassuk, amit a huszonnyolcak elértek” – így Juncker.

Fordítsuk ezt le hétköznapibb nyelvre! A (főként nyugat-európai) tagállamoknak kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy zűrzavaros politikai-gazdasági hátterű, üres zsebű országokat beengedjenek. (Kicsodák, kérem? Albánok, macedónok és bosnyákok?!) Pláne most, hogy a válság alapjaiban rengette meg az unió intézményrendszerét, az európai építkezésbe vetett hitet, nyomulnak a populisták, az idegengyűlölők... Na ne, hagyjuk már azt a bővítést.

Csakhogy nyíltan, a legmagasabb szinten kimondani ezt nem feltétlenül szerencsés. Mert a bővítésnél hatékonyabb külpolitikai varázspálcát még nem talált fel az EU.

Az a jó a bővítésben (gondoljunk csak vissza a kilencvenes évekre), hogy lehet róla álmodozni, és annak érdekében, hogy ez az álom valóra váljon, az ember rengeteg mindenre képes. Például fájdalmas reformokat hajt végre. Ha viszont darabokra törik az álmát, nagyon kiábrándult tud lenni.

Némi nyugtatót („folytatjuk a tárgyalásokat”) csak a nyugat-balkáni országoknak adott az új bizottsági elnök. Az ukránoknak csupán placebo járt („együttműködés, partnerség”), a törököknek még ennyi sem. A jelölteknek nem maradt más, mint azt hajtogatni: Pater Noster. Miatyánk.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.