Jellemző, hogy a főpolgármester-jelölti bemutatkozás előtt a szocialisták volt jelöltje szükségesnek tartja sajtótájékoztatón világgá kürtölni saját elképzeléseit.
A „megszerezhető” Budapest a baloldal harci terepévé vált, miközben a kormánypártok avatásokkal, útrekonstrukciókkal készülnek októberre, s lám – legalábbis szóban – megoldódott a 3-as metró felújítása is.
A fővárosban minél több pozíciót megszerezni mindhárom csapatnak kenyérkérdés, de szigorúan tilos mindezt a választóközönséggel állandóan éreztetni. Márpedig a kerületi jelöltállítási viták nem személyes rátermettségről, hanem helyfoglalásról szóltak, s a szimpatizánsok vagy közömbösen legyintettek, vagy ugyanúgy szembekerültek egymással, mint országos politikusaik. Nehéz lesz őket fegyelmezett szavazásra bírni, hát még tűzbe hozni (ez kizárólag Orbánéknak sikerülhet).
A szocialisták új vezetése érezte, hogy Budapest a nyár ellenére jeges terület, s a helyi autonómiát pajzsként használva úgy tett, mintha semmi köze nem volna a tárgyalásokhoz. A rutintalan pártelnök szabadságra ment, hogy a rutintalan budapesti elnök zsákban fusson, s mindkettőről kiderüljön, hogy gyenge – a háttérben az erősebbek fújták az indulót, hozzázsongva a belső udvarnak, hogy Mesterházy visszakészül.
A DK taktikusan hallgatott és a háttérben igyekezett legalább ott tető alá hozni a megállapodást, ahol lehetett. Gyurcsány társaival maximum telefonon értekezett, kibírta, hogy nyilvánosan ne szerepeljen.
Az Együtt–PM nem heverte ki, hogy elvesztette Bajnait, és kikezdte az ügyvezetés idegeit, hogy a nehezen formálódó szervezet különböző érdekeinek eleget tegyen, s közben csalimeséket hallgasson az ide-oda beszúrt utólagos módosításokról. A felmérések azt jelzik, hogy a három politikai alakzat mechanikusan összeadható szavazótábora sok helyen nagyobb, mint a kormányzaté – ez azonban könnyen megtéveszthet. Különösen azért, mert az MSZP, a DK, az Együtt–PM vezetői ugyanolyan kényszeredett mosollyal néznek egymásra, mint tavasszal.
Minden szavuk, mozdulatuk azt jelzi: résen vannak. Ez „lejön” újságból, rádióból, képernyőről, ami nem éppen a szavazatmaximálást segíti. És amikor az MSZP elnökét a minap arról faggatják, mi a véleménye a közös főpolgármester-jelöltről, és azt válaszolja, hogy ő még nem találkozott vele, feltehetjük az obligát kérdést: MI VAN?
