Miközben a fél ország a Szijjártó és a Kósa család százmillióin szörnyülködik, elsikkadt egy fontos hír. Hajba Ferenc írt Ágh Péter fideszes országgyűlési képviselőről, aki még csak 32 éves, de már Szombathely ura, az örökös miniszterelnök kedvence és maximálisan odaadó híve, aki már óvodás korában a szovjet csapatok magyarországi jelenlétét firtatta, nyolcévesen pedig személyesen szórólapozott az első szabad választások előtt, mindebből aztán magától értetődőn következett később a Fidelitas-elnökség, a városatyaság meg a parlamenti képviselőség.
Ez a fiatalember hatalomra jutva a húga és a felesége mellett gondolt a szüleire is. Az édesanyja a megyei kormányhivatal második embere lett, az apja pedig épp a fia megüresedett önkormányzati képviselői posztjáért indul a vasárnapi választásokon, mondhatni fiúról apára száll a hatalom.
Amikor az idős korosztály ilyen gesztusról olvas, megdobban a szíve. A Szijjártó-eset romba dönt, depresszióba taszít. Rossz azzal szembesülni, hogy dúsgazdag apa tartja el a fiát s 170 milliós villához segíti, mert akkor akaratlanul is arra gondolunk, hogy milyen apja vagyunk a mi fiunknak, mit tudunk neki felmutatni, átutalni, ajándékba adni. Jaj, most jön a félreértés, hogy irigy a mi fiunk apja, holott nem akar ő se szijjártói, se kósalajosi magasságokba emelkedni, utóbbihoz már eleve két diplomája van, és nem hívja senki a városban nemhogy Mr. 20, de még Mr. 0,1 százaléknak sem, és ez valószínűleg már így is marad.
