Az elmondottak látszólag alátámasztják Orbán Viktort: az aranyszabályok nélkülözhetetlenek. S valóban, éppen azért maradtak fenn, mert hatékonyan segítették az emberek együttélését. Ám a világ fokozatosan sokrétűbbé és bonyolultabbá vált. Mintegy 1500 évvel a krisztusi aranyszabály megfogalmazását követően – épp itt Európában – fokozatosan új környezet formálódott ki: az egyének és a gondolatok, a vállalkozások és a szerveződés szabadsága, a piac és a pénz által vezérelt nemzetközi kereskedelem, a törvények hatalma és a parlamenti demokrácia lett általánossá. E rendszerben a sokféle közösség és egyén együttélését és szabad fejlődését – az aranyszabályokon túl – a liberális elvek biztosították. A két elv nem mond egymásnak ellent, sőt kiegészíti egymást. A kis közösségen belül az aranyszabály szerint élünk, a nagy politikai és gazdasági közösséget – legalábbis a szerencsésebb nemzeteknél – a liberális eszme mozgatja.
Mi a baja hát a miniszterelnöknek a liberális elvvel? A kulcsot nem a nagy víziók és a jól fésült beszédek, hanem a kis és véletlen elszólások adják. Ezek többet elárulnak arról, mit várhatsz, mint az előadói beszédek. A beszéd elején – szó szerint idéztem – az „erősebb kutya” elv érvényesülését veti a liberalizmus szemére. Ez azért érdekes, mert a megoldást már a középiskolában megtanuljuk, az egyetemről pedig nem kerülhetünk ki, hogy ne tudnánk: a „törvények hatalma” elv és annak intézményei – a parlament és a hatalmi ágak elválasztása – lesz az, amely az erősek és hatalmasak akarata érvényesülésének korlátot szab. Ez akadályozza a nagyobb bankot és a tőkeerősebb vállalkozót, a magasabb beosztású vezetőt és a hatalmi pozícióban levő személyt, az erősebb szomszédot, hogy a maga kénye-kedve szerint alakítsa a helyzetet. Nem tanulta volna meg, vagy elfeledte volna a miniszterelnök, hogy a liberális társadalom azt jelent: senki, még a király vagy a miniszterelnök sem tehet meg bármit? Az ő akaratuknak is határt szab a törvények hatalma.
A beszédből kiderül, Orbán magának szánja a végső igazságtevő pozícióját. Ő kívánja végül is eldönteni, hogy ki meddig mehet el. És éppen ehhez kapcsolódik a másik elszólása. Ahhoz ugyanis, hogy ezt megtehesse, az kell, hogy az ő hatalmát senki se korlátozhassa. Már pusztán a gondolat, hogy bármilyen korlátja lehet akaratának, szent borzadállyal tölti el. Hogy túloznék? Lássuk csak az általa idézett történetet: „Megtörténhet az, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az Egyesült Államokban – tegnapi hírt láttam – az Egyesült Államoknak talán a szenátusa, az is lehet, hogy a szenátus és a képviselőház együtt úgy döntött, hogy beperli az amerikai elnököt folyamatos hatáskörtúllépés miatt. És amikor ezek mögé nézek, kiderül, hogy nemhogy beperlik, többször elítélték már az amerikai elnököt hatáskör túllépése miatt… Képzeljék el Magyarországon, amikor a parlament beperelné a magyar miniszterelnököt hatáskörtúllépés miatt, és akkor a bíróság el is ítélne. Meddig tudnék én hivatalban maradni, tisztelt hölgyeim és uraim?”
Lehet, az olvasót éppúgy meglepi, mint a miniszterelnököt: a liberális államban – a törvények keretei között – mindenki perbe fogható. De miért olyan meghökkentő ez? Hát nem természetes, hogy ha egy vezető – akár egy miniszterelnök – túllépi a hatáskörét, akkor felelősségre vonják? Még hogy ez nem működik? Épp ellenkezőleg: amint megszokták az emberek – a paraszt és a király, majd a munkás és a tőkés –, hogy felelősek a tetteikért, és a törvény előtt mind egyenlők, a társadalmak elkezdtek jobban működni. De ez még nem a demokrácia maga, ez pusztán a törvények hatalma. Még csupán 1215-ben vagyunk, és csak Európáról beszélünk. Éppen most – lassan 800 éve – fogalmazódott meg a Magna Charta. Szóval én csendben csak azt kérem, a másik oldalon, mondja meg már valaki Orbán Viktornak, hogy 2014-et írunk.
***
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
