Ez lopás, igen. Robert Merle klasszikus regényének címéből. A könyv az auschwitzi haláltábor (álnéven szereplő) felakasztott parancsnokának története, egy olyan emberé, aki milliónyi embertársa legyilkolását választotta élethivatásul. Kárhozatos módon ennek az embernek, mutatis mutandis, azóta is vannak követői. Azzal a különbséggel, hogy nem bársonykesztyűsen irányítanak egy gyilkológépezetet, hanem a szó legszorosabb értelmében vér tapad a kezükhöz.
A legfrissebb róluk szóló hír az, hogy az ukrajnai orosz szeparatisták kötelékében roppant változatos hátterű és nemzetiségű (brazil, francia, szerb), de erős katonai előélettel rendelkező önkéntesek, légiósok bukkantak fel, akik úgy gondolják, hogy ha az ukrán hadsereg katonáira lőnek, akkor a szent Oroszországot védelmezik a Nyugattal szemben. Mondhatnám erre: gondolja a fene! Megfizetik őket, közönséges zsoldosok, akik kivételesen nem Allah szolgálatába szegődtek, noha megtehették volna, van arra is igény.
Ha valaki azt hinné, hogy ez a történet a délszláv polgárháborúban vagy Afganisztánban kezdődött, téved. Amikor a francia gyarmati erők 1954-ben a vietnami Dien Bien Phuban végzetes vereséget szenvedtek, soraikban 1600 német veterán harcolt. Kiszolgált,munkanélkülivé lett Wehrmacht és SS-katonák, akiket a franciák fogolytáborokból emeltek ki. Nem voltak finnyásak.
