Azt kérdjük a Magyar Tudományos Akadémia vezetőitől, hogy mennyiért adják ki hétköznap délelőttre az épület dísztermét, büfészolgáltatással természetesen. Az idén lesz ugyanis hatvanéves a belarusz nép nagy, demokratikus fia, Alekszandr Lukasenko elnök, akiről ebből az alkalomból életrajzi kötet készül, s ezt szeretnénk méltó körülmények között bemutatni. Azt olvastuk, hogy az Akadémia igen sikeres könyvbemutató színhelye volt a múlt héten, amikor a Lukasenkónál nem kevésbé demokratikus Nazarbajev kazah elnök önéletrajzi könyvét méltatta előbb Horváth János parlamenti korelnök, majd Fazekas Sándor agrárminiszter.
Utóbbi mindjárt kiemelte, hogy a legendás kazah–magyar barátság és rokonság éppen ezerötszáz éves múltra tekint vissza. Minthogy néhány történész ez utóbbi kijelentés után egészen elfehéredett, mondván, kazahok nemhogy ezerötszáz, de hétszáz évvel ezelőtt se léteztek, nagyjából Hunyadi János korától tudunk róluk, ezúton tolmácsoljuk szónoki kérdésüket: a Magyar Tudományos Akadémiánál létezik-e egy bizonyos nívó, amely alatt nem engednek be rendezvényt az amúgy sokat megélt falak közé, vagy pedig mindenki bemehet, aki fizet, vagy államérdekre hivatkozik, és akkor gátlás nélkül mindent összehordhat.
Félreértés ne essék, nem a kazah nép nagy fiával van bajunk, épp ellenkezőleg, nagyon is helyénvalónak tartjuk az ünneplését, szellemi produktumainak a magyarországi terjesztése pont belefér a képbe. Először is a hetvennégy éves elnök már 1962-ben kommunista volt, ma is ennek szellemében vezeti népét. Hogy mást ne mondjunk, az alkotmányt meg a választási törvényt a maga javára szabta át, elnyomja az ellenzéket, szobrot emeltetett magának, tízszer akkora elnöki palotát építtetett, mint a Fehér Ház, a hatalmat a családja kezében koncentrálja, a lányából parlamenti alelnököt csinált, mintegy további perspektívákat és hatalomgyakorlási ötleteket is nyújtva magyar kollégájának.
