Statisztikailag a kormány verhetetlen. A számok egyre szebbek, és noha némelyiket kozmetikázzák, vannak esetek, amikor smink nélkül is annyira gyönyörű valami, hogy az már lehetetlennek tűnik. Az ipar teljesítményének mérésekor (eddigi ismereteink szerint) nem lehet nagyon csalni, így nem marad más: nem hiszünk a szemünknek.
Az ipar az első fél évben az előzetes adatok szerint 9,4 százalékkal növelte kibocsátását, az ütem pedig egyre gyorsuló: a júniusi növekedés például 11 százalék felett volt. Ugyan kevéssé valószínű, hogy az év második fele is ennyire jól alakul (ott van a bázishatás, jön egy kis német visszaesés, és a komáromi volt Nokia bezárása is meglátszik majd a számokon), azért ilyen gazdasági csodára kevesen számítottak. Lám, hasznos is a rosszul teljesítő forint: az exportot kifejezetten segíti a valutát gyengítő monetáris politika.
A makroszámokban már látszik a megvalósult magyar csoda, de mégis azt érezzük, ez a tündérmese nem rólunk szól. Ami olyan jól hangzik ott fent, valahogy mindig másként működik idelent. Persze még mindig van néhány adat, amelyet ki kell hagyni a győzelmi jelentésekből – a lakásszektor rosszabbul teljesít, beruházások nincsenek, vagy csak az állam építkezik. Ott vannak a zavaró apróságok: a nagy csalásokat elfedő kis ferdítések és a kis trükköket álcázó nagy hazugságok a közmunkától a rezsicsökkentésen keresztül az államadósság alakulásáig.
