galéria megtekintése

Merkel tudja

Az írás a Népszabadság
2015. 01. 16. számában
jelent meg.


Dési András
Népszabadság

A muzulmánok – Németországban és Európa más államaiban is – lelkesen ünnepeltek. A német közvélemény egy jelentős része kevésbé, s a kereszténydemokraták soraiban is sokan csóválták a fejüket. 2010 októberében, a német egység huszadik évfordulóján az akkori államfő, Christian Wulff azt találta mondani, hogy az iszlám Németországhoz tartozik, annak része.

Wulff már rég nem szövetségi elnök, a mondat azonban tovább él. Annyira, hogy a minap megismételte Angela Merkel kancellár. Neki is ez a véleménye, s ezt olyan kritikus időben gondolta kifejteni, amikor a párizsi terrortámadások nyomán újabb lökést kap a nyugat-európai iszlámellenesség. Ennek egyik terepe Németország, ahol egyre többeket mozgat meg pró és kontra a gazdasági menekültek befogadása és a radikális iszlám ellen fel lépő mozgalom, a Pegida. Megjegyzendő, ez utóbbinak a bölcsője az a Szászország, ahol a külföldiek (értsd arabok, afrikaiak, muszlim hitűek) aránya alig három százalék.

A kancellár állásfoglalása azért is figyelemre méltó, mert ő nem a kemény szavakról és a nyilvános bírálatokról ismert. Tavaly azonban már szakított a dolgokat inkább elsimító, a nyílt konfliktusokat látványosan elkerülő stílusával. Ausztráliában, a Brisbane-ben rendezett G8-as csúcs után elmondott beszédében leszámolt Vlagyimir Putyinnal és az orosz elnök Ukrajna-politikájával. Ausztráliában – miután több órát tárgyaltak négyszemközt – úgy érezte, elérkezett az a pont, amikor tiszta vizet kell önteni a pohárba.

 

Merkel minden habozásával, kivárásával együtt értékalapon politizál. Legfőbb érték számára a szabadság, s miután harmincöt évet élt a néhai NDK-ban, tudja, miért gondolkodik így. A szabadságképébe beletartozik egy sokszínű, a világ iránt nyitott, történelmi múltjával és felelősségével tisztában lévő Németország. A felelősségen külön hangsúly van, mert aki egy olyan szabad országban akar élni, mint Németország, attól minden német szövetségi kancellárja – Merkel így határozta meg magát – elvárja, hogy alkalmazkodjon, beilleszkedjen és megtanuljon németül. Senkitől sem követeli meg, hogy feladja identitását, de elvárja, hogy az illető elfogadja az együttélés alapszabályait. Mert nem az számít, hogy kinek milyen a vallása vagy honnan jött, hanem az, elfogadja-e a liberális demokráciát.

A Pegidát Merkel 2015-ös újévi beszédében néven ugyan nem nevezte, de figyelmeztette a németeket: ne üljenek fel olyanoknak, akik mozgalmukat a gyűlöletre és a kirekesztésre építik. Vagyis a szabadság korlátozására. Meg félelemkeltésre, mert félelmekkel szemben nehéz racionálisan politizálni. A Pegida égisze alatt utcára vonulók ráadásul azt skandálják, hogy „Mi vagyunk a nép!” Rájátszanak az NDK bukását elindító híres hétfői menetekre, de valójában szelektálnak ember és ember között. Méghozzá bőrszín és vallási alapon. S a szörnyű huszadik századra visszanézve tudni lehet, mihez vezetett ez.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.