Kétszáz éve nevelik a németeket, és sikerrel. A szövetségi köztársaságban a lakosság fele a köztulajdonú Sparkassét, azaz takarékbank-hálózatot tekinti első számú pénzintézetének. E takarékok összesített mérlegfőösszege meghaladja a 2800 milliárd eurót, ami a legnagyobb német kereskedelmi bank, a Deutsche Bank mutatójának másfélszerese. A Sparkasse intézmény és hatalom Németországban. A (pénzügyi) biztonság szinonimája. Vasárnap este, három órával a görög urnazárás után Georg Fahrenschon, a takarékbankokat tömörítő szövetség elnöke azt nyilatkozta: a görög nép a „nemmel” a közös fizetőeszköz alapelvei ellen foglalt állást, ezért Görögországnak távoznia kellene az eurózónából.
A volt bajor tartományi pénzügyminiszter kijelentése leegyszerűsítő, van benne sok előítélet is, de jól mutatja, hogy a németek jelentős része miként gondolkodik a görög válságról. Az igazi problémát a referendum után gyorsan beáldozott Janisz Varufakisz pénzügyminiszter is jól érzékelte. Szerinte az elmúlt éveket nem bal- vagy jobboldali politikai felfogások összecsapásaként kell látni. A különbségek alapvetően kulturális és ideológiai gyökerűek. Ami a németeknek természetes, azt nem értik a görögök. És fordítva.
Akárhogy is nézzük, Angela Merkel nagy pofont kapott a görögöktől. A világ legbefolyásosabb asszonya korábban mindenütt keresztülvitte takarékossági politikáját. Lehet őt ezért utálni, de látni kell azt is, hogy Merkelt súlyosan megrázta a 2008-as globális pénzügyi válság. Az eurózóna összeomlása egy több évtizedes politikai projekt bukása lett volna, beláthatatlan következményekkel. Németország számára ugyanis az Európai Unió meghatározó mértékben békeprojekt, ami biztosítja azt is, hogy Európa vezető gazdasági hatalma békében él szomszédaival. Akik pedig nem gördítenek akadályt a német tőke terjeszkedése elé.
