galéria megtekintése

Merkel

Az írás a Népszabadság
2015. 10. 26. számában
jelent meg.


Aczél Endre
Népszabadság

Vita nem lehet felőle, hogy Angela Merkel, Németország kancellárja nagyon nehéz napokat él át, és talán még nehezebbeknek néz elébe. „Migránsbarát” politikája miatt eddigi, kikezdhetetlen népszerűsége drámaian csökkent. Felmérések szerint a németek közel egyharmada fordult el tőle, és fegyelemhez szokott saját pártjában, a CDU-ban is a 15 százalékot közelíti az ellenzéke. A legerősebb testületi ellenfélnek a bajor testvérpárt, a CSU tűnik, élén Horst Seehoferrel, a párt vezérével, aki odáig elment, hogy a menekültek befogadásának legelszántabb ellenfelét, Orbán Viktort is meghívta a párt szeptemberi kongresszusára, és hagyta, hogy a magyar vendég indirekt módon Merkel ellen ágáljon.

Ugyanez a konfliktus előjött az Európai Néppárt múlt csütörtöki madridi találkozóján, ahol a kancellár szolidaritást és humánumot kért uniós partnereitől; „joguk van az emberséges bánásmódra mindazoknak, akik Európa földjére lépnek” – mondta. Ehhez képest Orbán a menekültáradatot Európára leselkedő veszélynek minősítette, a kontinens „keresztény örökségét” vélte védelmezni tőlük – dacára annak, hogy a nevükben is keresztény német kormánypártok ilyesmiről soha nem beszéltek és beszélnek, Seehofer se.

A kancellár kétségkívül tévedett, amikor kiejtette a száján azt a mondatot, hogy „meg tudunk vele birkózni”. Mármint a menekültáradattal. Orbán nem tévedett nagyot, amikor ezt a mondatot valóságos meghívónak minősítette a migránsok újabb tíz- és tízezreinek, éspedig nem csak Szíriából. Ugyanakkor érteni vélem Merkel indítékát, önbizalmát: ha már egyszer német hatékonysággal sikerült leküzdeni a 2010–2012-es euróválságot és egyben tartani az övezetet, miért ne sikerülne elhelyezni pár százezer menekülőt? Azonban ő, aki mindig is híres volt arról, hogy józan és óvatos döntéseket hoz és figyel a közvéleményre, talán nem számolt eléggé a bajor földön és az ország keleti részén tobzódó idegenellenes érzelmekkel, az „orbáni mintának” azzal a populista vonzerejével, hogy a határokat nem kinyitni, hanem bezárni kell, óvni Németországot a jobbára mohamedán bevándorlók lidércfényként előrevetített „párhuzamos társadalmaitól”. Azzal sem számolt, hogy a német xenofób szélsőjobb fizikai erőszakkal rémiszti saját társadalmát is.

 

Szászországban egy CDU-konferencián több szónok Merkel trónfosztását követelte. Még akkor is, úgy is, hogy valójában a kancellár régen „eltáncolt” a teljes nyitottság politikájától, inkább azon gondolkodik, hogy ha a szírek befogadásától semmiképp se zárkózik el, minden más, magát politikai üldözöttnek mondott migráns beengedését korlátozza. De kerítést nem épít, mert neki, mint az NDK-ban szocializálódott politikusnak, ki nem lehet venni az emlékezetéből a „fal” létét, egy teljes ország és fél nép ketrecbe szorítását. Ha tőlem azt kérdik, lesz-e lázadás ellene, azt mondom: nem lesz. Nem, mert előbb-utóbb „kinyomja” vonakodó uniós partnereiből, hogy osztozzanak a németekkel a migránsokon, és ezzel lecsendesíti belső ellenzékét.Ha nem teszik, számíthatnak a német „szkepszisre”, ha uniós pénzekért folyamodnak. A kasszakulcs nála van.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.