1. A magyar médiafogyasztási szempontból fontos (vagyis a 18–49-es korosztály körében legnépszerűbb) csatornákon (l. RTL Klub) az elmúlt időkben masszív kormánykritika folyt.
2. Az emberek a saját bőrükön érzékelték a Fidesz „halálos ölelését”, magyarul azt, hogy az önkormányzatok adósságátvállalásával és ezzel egy időben a helyi költségvetési támogatások csökkenésével a falvak és városok gazdaságilag lehetetlen helyzetbe kerültek – magyarul elmaradtak a beígért felújítások, fejlesztések. Ugyanúgy igaz volt ez a kormánypárti vagy a kormánypártokhoz közel álló polgármesterek által irányított településekre, mint azokra, ahol a városvezető független volt, vagy éppen az ellenzéki pártok soraiból került ki.
3. Az emberek egyaránt távol kerültek a két oldal pártjaitól, az általuk képviselt politikától. Amíg azonban az országgyűlési választáson – komoly alternatíva hiányában – nem volt lehetőség másra leadniuk a voksukat, úgy most igen.
A magyar választó tehát vidéken (szokásához híven) büntetett. Igaz ez akkor is, ha a gazdaságilag masszívan megtámogatott kormánypropaganda azóta épp az ellenkezőjét akarja elhitetni a szavazópolgárral. A frissen alakult vagy éppen évek, évtizedek óta meglévő egyesületek és civil szervezetek által delegált polgármester- és képviselőjelöltek legszebb álmai váltak valóra a választások éjszakáján: az egyszeri szavazópolgár a pártok helyett a lokálisan elkötelezett, talán kevésbé profi, de mindenképpen őszintébb kampányt folytató aspiránsokat támogatta.
A kérdés természetesen az: mit tanulhat a most csak elvétve és nyomokban fellelhető magyar baloldal mindebből? Félreértés ne essék: most nem a magukat baloldaliként aposztrofáló szervezetekről (MSZP, DK, Együtt) beszélek. Az ő sorsuk nyilvánvalóan megpecsételődött: Szeged, Salgótarján és Zugló inkább kivétel, mint szabály; a realitás a Budaörsön egy civil szervezet égisze alatt, saját pártjuk logójának feltüntetése nélkül induló két Együtt párti jelölt választási sikere.
Véleményem szerint ha a baloldal célja valóban az orbánizmus mielőbbi leváltása, és nem csupán a még megmaradt pozíciókhoz ideig-óráig való ragaszkodás, a következő pontokat érdemes megfontolnia:
1. Gondolkodj ÉS cselekedj lokálisan! – A politika mint a közügyekkel kapcsolatos nyilvános beszéd és cselekvés a rendszerváltás óta olyan messzire került az átlagszavazótól, mint Makó Jeruzsálemtől. A rezsicsökkentés fideszes délibábja talán képes volt tömegeket mozgósítani egyfajta politikai cselekvésre (aláírás), ez viszont nyilvánvalóan a politikai cselekvésnek mint a közjó elérésére irányuló tevékenységnek a megalázása, hogy azt ne mondjuk, lebutítása. Az „olyan, mintha tettem volna valamit” illúzióját eleddig sikeresen alkalmazó (aláírásgyűjtések, konzultációs levelek, békemenet) kormánypárti propagandagépezettel szembeni megoldás a lokális cselekvés valódi lehetősége, az „itt és most” realitása lehet. Az emberek valóban mindennapi életét érintő problémák és ügyek (vízelvezetés, rossz járdák, aszfaltozatlan utak, a többség munkaidejéhez nem alkalmazkodó hivatali nyitva tartás, bölcsődei, óvodai férőhelyek elégtelensége) feltérképezése, illetve ezek orvoslása a helyi politikusok feladata. Nem hiszek a politikamentes politikában, az elitizmus szülte merev elutasításban. De hiszek a társadalmi beágyazódás újbóli megteremtésének lehetőségében, aminek párbeszéden és valódi képviseleten kell alapulnia.
2. Szerveződj és hálózatosodj! – Politikatudományi közhely, hogy a pártok mögött nincsenek olyan rendíthetetlen bázisok, mint voltak az ún. tömegpártok korában. A Fidesz ezt felismerve 2002-es veresége után a polgári körökön és öntevékeny csoportokon keresztül alulról, a helyi közösségek szintjéről kezdte el újjászervezni saját tagságát. Az eredmény mindenki előtt ismert: a legnagyobb kormánypárt mára már olyan aktivista- és taghálózattal rendelkezik, ami egyedülálló az újkori magyar politikatörténetben. Amíg a mai baloldal nem tud felmutatni egy legalább részben hasonló hálózatot, amely nemcsak a választási kampány idején aktív, de a helyi közösség által hitelesnek tartott tagjai azon kívül is szervezik és intézik a szűkebb lakóhelyük számára fontos ügyeket, addig esélye sincs helyzetbe kerülni. Az internet adta lehetőségek, a horizontális információterjesztésben rejlő potenciál pedig garantálja azt, hogy ezek a csoportok össze tudják hangolni tevékenységüket, és segíteni tudják egymást mind a választási korteshadjáratban (plakátozás, szórólapozás, kitelepülések), mind azon kívül (pl. szemétszedő vagy ruhagyűjtő akciók, helyi szimbolikus terek, szobrok felújítása, közösségi terek, parkok rendbetétele). Ha kell, kétkezi munkával, ha kell, szakértelemmel vagy akár anyagilag.
3. Felejtsd el az ideológiát! – Nincs baloldali és jobboldali járda (hacsak nem az út két oldalán). Járda van, sérült, törött járdalapokkal, amiket ki kell cserélni, javítani, felszedni, lefektetni. A helyi ügyek vállalása tudatosan negligálja a politikai dogmatizmust. A két oldal programja (szavakban) nem a végtelenben, hanem a legelesettebbeknél találkozik: természetes igény a szegénység felszámolása, a leszakadók felkarolása, a középosztály megerősítése. Ugyanilyen természetes igény kell legyen a közigazgatás hatáskörébe tartozó ügyek helybeni vállalása, a bürokrácia útvesztőiben elvesző polgár ideológiamentes megsegítése. Ez az, amit valódi képviseletnek hívhatunk: itt a politika szereplői nemcsak döntéshozókként vannak jelen, hanem a problémák becsatornázóiként is a döntéshozók felé. Ami persze (l. első két pont) a helyi ügyek megfelelő ismeretét és szervezettséget igényel. Ennek keretét a jövőben talán a Magyar Önkormányzatok Szövetségének egyesületté vagy párttá szerveződése fogja biztosítani, hiszen itt a lokális ügyekkel valóban tisztában lévő, azok megoldását napi szinten koordináló helyi politikusok fórumáról van szó.
4. Kínálj világos karrierutat! –Enélkül ugyanis nem lesznek új belépők, vagy azokat a régiek az avítt és becsontosodott pártlogika szerint saját érdekeik alapján fogják irányítani. A 2000-es évek két nagy mamutpártja közül az egyiket már utolérte a világos innováció és alternatíva hiányából fakadó elkerülhetetlen bomlás, amibe ráadásként beleégett még az elhibázott rekrutációs logikából fakadó korrupció bélyege is. A karrierút tehát esetünkben sem látszólagos fiatalítást, ne adj’ isten, felhígulást jelent, hanem esélyt mindazoknak, akik (hogy a mamutokról többet szó se essék) az LMP kínossá váló elitizmusától, valamint a Jobbik radikalizmusától és dogmatizmusától mentes politikában hisznek. Rájuk viszont elkerülhetetlenül szükség lesz egy új politikai rendszer, hovatovább egy új Magyarország megteremtésének érdekében. Merjünk tehát alulról építkezni!
A szerző politológus, tanár.
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
