Eritreaiak Magyarországon is felbukkannak. Menekülők ők, akiket az érvényes magyarországi terminológiai megélhetési vagy gazdasági bevándorlóknak nevez. Az utóbbi kifejezés arra utal, hogy az illető otthon nem jut megfelelő megélhetéshez, s ezért útnak indul, hogy másutt – lehetőleg Európában, annak is a gálánsabb és gazdagabb részében – találja meg az elemi létfeltételeket.
A megélhetési bevándorlóról a szóalkotó azt feltételezi, hogy az illetőt nem a munkakeresés szándéka indította útnak, hanem segélyekre ácsingózik a mi bőségesen alamizsnálkodó keresztény kultúránkban. De miért vannak ott mindenütt éppen az eritreaiak? Találkoztam már velük Bécsben, Olaszországban és Izraelben is. Ők az etiópok közeli rokonai, hasonló nyelven beszélnek, többségük kopt keresztény, kisebb részük muzulmán. Megkülönböztethetők más afrikaiaktól.
Eritreából rengetegen menekülnek, mert ez a Vörös-tenger partjára szorult állam magával hordozza Afrika szinte minden szerencsétlenségét, a helyi hatalmak, a hagyományos és új gyarmatosítók összes bűnét. (Eritreát a XIX. században Olaszország gyarmatosította. Az első világháború után az angolok igazgatták, majd az etiópok tették rá a kezüket.) A mai Eritreának nagy pechje van a maga elitjével, pontosabban a diktatúrával, amely rátelepedett.
