Mélypont

A magyar kormány szemlátomást nehezen tudja megemészteni, hogy hiába tehénkedett rá teljes súlyával a horvát vezetésre, Zágráb nem enged a Mol–INA-ügyben. Így aztán van olyan magyar cégvezető, aki a nemzetközi elfogatóparancsra való tekintettel nem nagyon tudja elhagyni az országot. Ezt a kétségkívül kényelmetlen mellékkörülményt azonban nyilván felülírná, ha Ivo Sanader, a korrupció és a közbeszerzések során elkövetett csalások miatt tíz plusz kilenc éves börtönbüntetését töltő egykori horvát kormányfő pártja, a HDZ visszakerülne a hatalomba. Akkor jöhetne az a „más dimenzió”, ahová a két szomszédos uniós tagállam és történelmi szövetséges most nem juthat el, mert ellentétes ideológiai oldalon álló kormányai „politikailag” nem értenek szót.

Magyarországnak vannak legitim gazdasági érdekei, amelyeknek Horvátország egyelőre nem szentel különösebb figyelmet. Például nem sieti el a gázvezetékrendszereket összekötő csőszakasz kétirányúsítását, ami nehezíti a beszerzési források gyarapítását, az orosz függőség enyhítését. Ez az állapot már csak azért sem tartható sokáig, mert az EU is sürgeti tagjai között az energetikai együttműködést. De bármilyen magyar sérelmekre aligha az a leghatékonyabb megoldás, hogy beavatkozunk a szomszéd belpolitikai életébe, és kívánságlistát adunk át a választások reménybeli győztesének.

Az MTI előrelátóan nem kérdezte meg a népszerűségi listákat egyelőre vezető vendéglátót, Tomislav Karamarko HDZ-elnököt, mit szólt a baráti támogatás eme kevéssé udvarias formájához. Azt meg el lehet képzelni, mi a véleménye minderről Zoran Milanovicnak, a minimum egy évig még kormányzó miniszterelnöknek. Szijjártó hibátlan diplomáciai teljesítménnyel tett le a mostani horvát kormányról.