A jó választási rendszer „olyan biztosan működik, mint az automata gépek. Ha az egyik nyíláson sok pénzt dobsz be, a másik nyíláson sok mameluk jön ki” – írta a XIX. század végén Mikszáth Kálmán. Mintha mi sem változott volna azóta. A módszerek finomodtak, s immár komoly apparátus dolgozott azon, miként kell a választási szabályokat úgy alakítani, hogy a Fidesz csökkenő támogatottság mellett is megszerezze a kétharmadot.
De azért az automatába is bedobáltak jó sok pénzt. Vagy még azt sem, csak az automata kifosztásával fenyegettek. Ehhez a 2013 végén kormányzati csodafegyverként bevetett közmunkát használták eszközül. Ez a program ezúttal kitartott a tavaly tavaszi parlamenti választásig és tovább. A százmilliárdos befektetésnek meg is lett az eredménye, hiszen a kormányoldal tarolt azokban a hátrányos helyzetű kistérségekben, amelyekben jószerével a közfoglalkoztatás jelenti az egyedüli megélhetési lehetőséget.
Az Átlátszó, a K-Monitor, a Political Capital és a Transparency International Magyarország elemzése szerint e helyeken a Fidesz néhol kilencven százalékot ért el, s könnyen lehet, hogy így a kétszázezernyi közmunkáson múlott maga a szűk kétharmad is. A közfoglalkoztatás erős ütőkártyának bizonyult az őszi önkormányzati választáson is – derül ki a négy szervezet közös tanulmányából. Nem egy helyen tapasztalták, hogy a további közmunka, illetve a lakhatási támogatás, a rendkívüli segély ígéretével befolyásolták a legkiszolgáltatottabbakat, köztük a nagyrészt mélyszegénységben élő romákat.
