galéria megtekintése

Meló

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 30. számában
jelent meg.


Tamás Ervin
Népszabadság

Kövér László valamikor a rendszerváltás hajnalán felhívott, mert a lap vele foglalkozó mondatát sértőnek, igazságtalannak találta. Kimérten, pattogósan beszélt, s fontosnak tartotta megemlíteni, hogy egyébként kézbe sem veszi a lapot. Majd minden átmenet nélkül kezdte sorolni, majdhogynem pontos dátumokkal azokat a cikkeket, amelyek hamisan bántják. Ennyire képben van, miközben kézbe sem veszi az újságot? – kérdeztem vissza. Beszélgetésünknek ezzel vége is szakadt.

Az, hogy a párt „élő lelkiismerete”, ahogyan a Fideszben nevezik, ma osztana-e narancsot a parlamentben, nem kérdés. Unok olvasni családja baloldali múltjáról, hatvanhatodszor beleütközni az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetnek névre szóló belépőjébe. Elfogadom, hogy „mint egy rossz cipőből”, kilépett ebből a világból, amelyet akkor is megvetett. Sőt, lehetséges: ilyen múltra van szükség ahhoz, hogy valakiből baloldal elleni csúcsragadozó váljon.

Elszabadult mondatai évek óta gurulnak szanaszét a magyar közéletben tiltakozásokat vagy gúnyos publicisztikákat kiváltva. Valószínűleg rettentő indulat munkál benne ellenfeleivel szemben, és mélyen hisz is abban, hogy tevékenységük mérhetetlen kárt okoz a magyarságnak. Ezzel fel is menti magát és pártját saját stílusuk, módszereik minősítésétől, annak mérlegelésétől, hogy vajon ők ártalmára vannak-e az országnak, hogy miféle társadalmi deformációt idéznek elő. Ő az a politikus, aki a roncsolás gyógyító erejében bízik. Mert lehetséges, hogy valaki beszéd közben néha elfeledkezik magáról, de hogy szinte állandóan – az nem lehet véletlen, még kevésbé rövidzárlat.

 

Ráadásul Kövér Lászlónak van egy másik arca is. Azon is látni feszültséget, elégedetlenséget, sőt, talán fájdalmat, keserűséget is. Az övéiről is van véleménye, különben hogyan is lehetne pártja „élő lelkiismerete”. Erről a véleményről jóval ritkábban, ezerszer megcsócsált mondatokban tudósít minket, nyoma sincs zabolátlan jelzőknek, spontán dühkitörésnek. Állítólag munkahelyi vezetőként is Kövérnek ez az arca dominál, egyik posztján sem volt rettegett főnök. Hallani, hogy belső körökben keményen kritizál, számon kér, olvasni lehetett arról is, hogy bizonyos korrupciót moderáló orbáni lépések, amelyek veje vállalkozásait érintették, neki köszönhetők.

De nincs olyan közeg, ahol Kövér úgy igazán nekifutna egy alaposabb vizsgálatnak az övéit illetően. Még társadalomtudományi ismereteit, a jogállamról tanultakat is csak csínján kamatoztatja, ha a hatalom fejlődéstörténetét kormányán vezeti le. Mégsem nevezném pártkatonának. Minden sejtjével úgy érzi, hogy a Fidesz az ő szülötte, félti, óvja, közben, ha szemügyre veszi a maga körüli világot, konstatálja, hogy mi és hogyan változott, nem egészen előnyére.

Itt tüzet szít, ott tüzet olt. Borzasztó kijelentésekre ragadtatja magát, fegyelmez, büntet, az utálat teljes skáláját bejátszva engedi ki a gőzt. Mert megviseli a meló.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.