A magyar fővárosban mindig akad valami, amit csak itt tanulhat meg az ember. A napokban a legdurvább hőségben például azt tudhatta meg, aki jól figyelt, hogy a sűrű hálózatáról és elaggott buszparkjáról híres budapesti tömegközlekedés hátországában tucatjával pihennek új, klímás buszok azért, mert a közlekedtetésük egy kicsivel drágább, mint az élőhalott roncsoké. Hogy az is értse, akinek első hallásra nem világos, mi itt a probléma: részben vagy egészben közpénzből (a BKK-val kötött szolgáltatási szerződés fedezetével) megvásárolt járművekről van szó, és még csak az sem feltétlenül igaz, hogy többe kerülne, ha mennének: amikor megveszik őket, mindig arra hivatkoznak, hogy kevesebbet fogyasztanak, ezért voltaképpen olcsóbbak az elődeiknél.
Hogy valójában miért parkoltatták a botrány hatására mégis előrántott klímás flottát, az nem derült ki: ha fogadnunk kellene, arra tippelnénk, hogy a politikailag kedvezőbb pillanatot várták –mondjuk amikor az őszi járatritkítást kell majd feledtetni egy kis üveggyöngykampánnyal.
Áder János – az egyetlen ember a csapatban, aki legalább néha úgy tesz,mintha érdekelné,mi történik az éghajlattal – épp egy hete hívta fel rá a figyelmet, hogy a változó klímával valamit kezdeni kell. Megtízszereződött a kánikulai napok száma: míg gyerekkorunkban évi négyszer-ötször, mostanában inkább ötvenszer emelkedik harminc fok fölé a hőmérséklet. És nem úgy tűnik, mintha a döntéshozók értenék, hogy ez mit jelent. Úgyhogy ezúton is üzennénk: kedves urak, elvtársak, úrnők és elvtársnők, így nem fog menni.
