A legújabb változás az, hogy a korábbinál több menekült érkezése miatt már-már háborús állapotokat hoztunk létre, mintha a mostani helyzet alapvetően különbözne a korábbitól. Pedig 2013-ban az Európai Unió hivatalos statisztikája szerint a huszonnyolc tagállamban 1,4 millió unión kívüli állampolgár telepedett le. Akkor pár szakemberen kívül senki sem verte a tamtamot, hogy lesz ez még több is. Akkor egy kormány sem akart kerítést, katonát, páncélautót a határra.
Mire a felhajtás, ha idén kétmillióan lesznek?
Németországba két éve 700 ezren érkeztek. Tényleg leszakad a plafon, ha Angela Merkel kancellár idén akár 800 ezret is elképzelhetőnek tart?
Amikor 2001. szeptember 11-én az al-Kaida lerombolta a New York-i ikertornyokat, az amerikaiak olyan rettegésbe estek, hogy saját két kezükkel kezdték lebontani a jogállamot és az életformát, amelynek védelmében amúgy mindenre készek. George W. Bush megkerülte a törvényhozást, és olyan megfigyelőrendszert építtetett ki, hogy a világ a mai napig a csodájára jár és próbálja utánozni. Mi magyarok például hamarosan fizimiskánkkal leszünk azonosíthatók a kormányzat számítógépes rendszerének belső bugyraiban.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Klassz kis világ lesz. Persze meg fogjuk szokni, pedig nemrégen még sci-fikben szörnyülködtünk az ötleten. Ahogyan az arcfelismerő rendszerek fejlődnek, nincs messze a pillanat, amikor a 7-es buszon jegy nélkül utazóról az ellenőr azonnal tudni fogja, hogy két gyereke van, a feleségét vakbéllel műtötték az Uzsokiban, Zuglóban lakik, és tartozik az adóhivatalnak 242 621 forinttal.
Érdekel ez minket? Nem nagyon. Minket az érdekel, hogy márpedig ide senki ne jöjjön, se arab, se afgán, se pakisztáni, se muszlim, se keresztény, és legfőképpen ne jöjjön ateista. Ha kell, a komplett pici hadseregünket bevetjük az Irakból jövő kurdok ellen, mínusz persze azt a 120 marcona hadfit, aki hamarosan útnak indul az iraki Kurdisztánba, segíteni az iraki kurdokat az Iszlám Állam elleni igazságos küzdelmükben.
Mint a futballból is tudjuk (honnan tudnánk bármit máshonnan?), az ellenfelet előzetesen jól fel kell dicsérni. Ha megverjük, nagyobb az érdem, ha meg kikapunk, ott a magyarázat.
Úgyhogy most nem egyszerűen a szokásosnál jóval nagyobb migrációs hullámról beszélünk, hanem egyenesen az Armageddon lovasairól. Mintha, mondjunk nagyot, tíz-húsz éven át érkező évi egymillió ember alapvetően megváltoztatná a félmilliárdnál is népesebb Európai Uniót. De tudjuk, hogy a párizsi külvárosokban néha randalírozó arab suhancok (akik persze tölthetnék idejüket hasznosabb dolgokkal is, de ezeket meg kéne nekik mutatni) aligha okoznak olyan fejfájást a francia kormánynak, mint a jövedelmüket féltő gazdák ismétlődő és nem teljesen békés tömegtüntetései. A Cannes-i Filmfesztivált évente rendben megtartják, a Vatikánt nem veszik körül lófarkas zászlók, a zsidó-keresztény európai kultúra, köszöni szépen, egyelőre erősebb, mint a belé vetett hitünk.
Mi most azzal járulunk hozzá Európa jobb jövőjéhez, hogy a határra érkező szíriai vagy akármilyen családokat szétválasztjuk, a nők a karon ülő gyerekekkel beljebb jöhetnek, mert hát irgalmasak vagyunk, de a férfiak nem. Ha őrjöngeni kezdenek, lefújjuk őket könnygázzal, átlövünk Szerbiába vízágyúval.
Aztán csodálkozunk, hogy a világnak milyen képtelenségek jutnak eszébe a szögesdrót két oldalán síró emberekről. Még hogy a magyar karhatalom és a második világháború?!
A Die Welt szerdára kiderítette, hogy a szögesdrótot Magyarország minden bizonnyal a demokratikus Kínából importálta, a 9-10 ezer tekercset repülőgépek hozhatták, mert gyorsan kellett. Volt német cég, amelyik eleve elutasította, hogy ilyesmit adjon el a magyaroknak, egy másik ugyan pályázott az üzletre, de utólag megkönnyebbült, hogy nincs köze a magukat a drótakadályon felsebző gyerekek sérüléseihez.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Korábbi hírek szerint az Izrael által az egyiptomi határon épített akadályrendszer lett volna a minta, de az olyan lassan és drágán készült volna el, hogy azalatt a türelmetlen kormányfő nemhogy a honvédelmi minisztert, de a fél kabinetet lapátra teszi, ami mégiscsak elfogadhatatlanul nagy ár lenne. Korunk jelképe a gyerekbe rúgó operatőr, a menekülőkre kutyát uszító – majd a vonatkozó képeket az AP fotósának gépéről letöröltető – rendőr, no és a minderre csak a vállát vonogató kormányzati szóvivő.
No meg a külügyminiszter, aki, mivel egyedül aligha lehet ilyen termékeny, mintha külön kis munkacsoportot foglalkoztatna arra, miként lehet minél otrombább, az eredeti bírálatokat valójában teljes mértékben visszaigazoló válaszokat adni a külföldi politikusok nyilatkozataira.
A Nyugat tehát adja a pénzt, egyebekben menjen az anyjába! Ne akarja ránk erőltetni értékeit, a „liberális blablát”, és főleg ne akarja érvényesíteni az érdekeit.
Török Gábor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségi tagjává avanzsált „független politikai elemző” szerint Orbán Viktor világpolitikai tényezővé nőtte ki magát. Igaza van, a negatív tényező is tényező. (Az El Nino-jelenség vagy az ebola is lehet világpolitikai tényező, mint ahogy, igaz, még Török előtt, létezett magyar futball is.) Angela Merkeltől James Cameronon és Donald Tuskon át Victor Pontáig mindenki pontosan tisztában van vele, milyen hangot kell megütnie a menekültügy kapcsán – még ha a tetteket illetően nem is olyan szép a kép.
Az első szó az együttérzésé. Utána lehet beszélni igazságosságról, célszerűségről és rendről. Orbán Viktornak ellenben, bármekkora ambíció feszíti is, be kell érnie a „keresztény” Európáért szintén az európai keresztényekkel, köztük a pápával szembeszállva hadakozó szlovák miniszterelnök, a szocialista Robert Fico szövetségével. Jobb híján ez is megteszi. A nagy kerítésépítés nem oldja meg, legjobb esetben eltéríti, mások gondjává teszi a menekültügyet.
Szerbia, Horvátország vagy Szlovénia nyilván meg fogja köszönni, mint ahogyan Ausztria és Németország is.
Még egy apróság: emberek halnak meg a magyar kormány politikája miatt. Ezrek vesztek és vesznek oda a Földközi-tengeren. A balkáni szárazföldi út kevésbé kockázatos, de szintén nem veszélytelen. Ott volt a hűtőautóban megfulladt 71 ember, de minket ők sem érdekeltek olyan nagyon. Mit szóljunk a legfeljebb kis hírt érdemlő tizennégy afgánhoz, akiket vonat ütött el valahol Macedóniában, amint felénk kutyagoltak a síneken? A szerb–horvát határon még a háborúból ott hagyott aknamezők vannak, és akkor is életek vesznek majd oda, ha az úton lévő emberek megint a tenger felé veszik az irányt.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Mindegy, a cél elérve: Orbán Viktor népszerűsége emelkedőben. Igaz, Bécsben Prőhle Gergely államtitkár is kénytelen a civilek helytállásával mentegetni a magyarok renoméját, de ha az emberélet nem számít, miért pont emiatt forgolódna éjszaka álmatlanul a miniszterelnök? Mögötte a változatlanságban bízó, a szokatlantól remegő többség. Utóbbinak nincs jó híre. A világ mindennap kicsit más. Ilyen se marad.
