galéria megtekintése

Megelőző csapás

Az írás a Népszabadság
2015. 06. 05. számában
jelent meg.


N. Kósa Judit
Népszabadság

Egy országban, ahol a regnáló miniszterelnök egyik leghíresebb mondata úgy hangzik, „ne mi nyerjük a legtöbbet”, kicsit erős effektnek tűnik, ha a hatalom korrupcióval próbálja meggyanúsítani az Európai Uniót. De lelkük rajta, ebből sem jöhetünk ki rosszabbul, mint a bevándorlók elleni gyűlöletkampányból.

Mint általában minden közéleti „ügy” esetében, az Altus Rt. uniós megbízása dolgában is két, egymással köszönő viszonyban is alig lévő történet feszül hetek óta egymásnak. Az egyik a kormány olvasata: az unió galád módon a NER legismertebb ellenlábasát, minden baj okozóját, Gyurcsányt küldte rá a magyarságra, hogy a kákán is csomót keresve kutakodjék az uniós pénzek elköltése körül. Ráadásul a dúsan honorált megbízáson közvetve a démon pártja, a DK gazdagszik, ergo ez az egész nem is munka, hanem tiltott pártfinanszírozás. A másik pedig a tény, amelyet hiába hajtogatnak a cég vezetői: hogy az Altus Rt. nem a most lezáruló pályázati időszakot vizsgálja, hanem a következőről gyűjt statisztikai adatokat, s annak érdekében, hogy az összeférhetetlenség ne vetődhessen fel, Magyarországon a konzorciumában jelen lévő német cég dolgozik.

A helyzet ettől még legalábbis ciki, hogy ne volna az. Hiszen a volt miniszterelnök ma is aktív politikus, kiterjedt európai kapcsolatrendszerrel, és a Szárhegy Dűlő-Sárazsadány Kft. bukolikus idillje óta a magyar közvélemény azt sem fogadja jó szájízzel, ha a nagy ember felesége viszi a prímet egy üzletben. De az igazság amúgy is mellékkörülmény Lázár János és csapata játszmájában. Bármi is a valóság, a kommunikációs meccset az „üzenet” dönti majd el: hogy sikerül-e beégetni a polgárok tudatába, itt bizony valami disznóság zajlik. Ezért kell leveleket írni, felszólamolni, Brüsszelbe utazni, és bármi is a válasz, a saját mantránkat nyomni tovább.

 

Ezért. Vagy másért? Mert tény az is, hogy most, amikor finisébe érkezik az előző uniós pályázati időszak elszámolása, egyre több helyen feslik fel a diadaljelentések szövete. Beragadt pénzekről, a szabályok megsértése miatt kirótt büntetésről, vizsgálatokról szólnak a hírek, és mindennek tetejébe itt van az M4-es botránya is. Egy átlagos banánköztársaságban fejek hullanának, ha egy félkész autópályát kezdene autóúttá átterveztetni vállvonogatva a kormány. De nálunk simán elszáll a levegőbe, ha előbb az EU-ra mutogat a döntéshozó holmi kartellgyanút meglebegtetve, aztán hallgatólagosan elismeri, hogy rönonsz, nincs pénz, de az építkezést már elkezdtük, mert akkor még úgy diktálta a „közeli” cégek érdeke.

Lehántva a mesterségesen kreált botrány guanórétegeit, amelyben egy második ciklus óta fennálló helyzetet találunk: Orbánék közvetlenül a kormány alá rendelték az EU pénzének elosztását, és nagyjából most szembesülnek azzal, hogy ha kitör valamilyen balhé, azért ők maguk lesznek kénytelenek vállalni a felelősséget. Ha csak nem találják meg a bűnöst még azelőtt, hogy napvilágra kerülne, mi is a bűn.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.