Ha nemzetünk vezetőinek újévi üzeneteiből próbáljuk kikövetkeztetni, hogy mit gondol az országot irányító elit azokról az emberekről, akiknek a munkájából él, kedvünk támad egyetérteni a 2002-es Kövér Lászlóval, legalábbis a kötél, a gerenda és a szög vonatkozásában (bár az a rejtély tizenhárom év elteltével is megfejtésre vár, hogy ha van gerenda, akkor vajon minek a szög). Sajnos ezúttal be kellett érnünk a politikai másod-, harmadvonal szentenciáival – csak találgathatunk, hogy azért, mert a valódi vezetők a szózatfabrikálás helyett valamelyik alpesi sí- és adóparadicsomban küzdöttek a boldogabb jövőért, vagy tényleg csak annyi szellemi mannát tudott összedobni az élvonal, amennyit végül megosztottak a nagyérdeművel.
Deutsch Tamás – természetesen a Twitteren – azt tartotta igazán időszerű közlendőnek, hogy „boldog új évet kíván mindenkinek az MTK” (egy rövid mondat mögött egy egész kelet-európai ponyvaregény: az állampárt Brüsszelben nyaraltatott bonvivánjának családja tavaly olcsón megvehette a közpénzmilliárdokkal kitömött, de krónikus nézőhiányban szenvedő klubot, amely két éven belül egy hipermodern stadiont kap az adófizetőktől).
Hende Csaba, aki éppen ötödik éve honvédelmi miniszter, fejlődésben gazdag esztendőt és „biztos katonai életpályát” ígért, nagyvonalúan átlendülve azon a tényen, hogy a fegyveres testületeknél szolgálók kilátásainak bizonytalanná tételéért senki nem tett annyit, mint az Orbán-kabinet.
