Ezzel csak az a bajom, hogy 1. amikor ráütjük a pecsétet, hogy ez GMO-mentes tej, máris másfélszer annyiért akarjuk adni, mint a „sima” tejet; 2. a vásárlók jelentős részét egyáltalán nem érdekli, hogy GMO-s-e a tej vagy sem, hanem csak az, hogy meg tudja-e venni 130 forintért, vagy csak 250-ért kapható; 3. vajon Pista bácsi odakint a tanyán eddig GMO-s tejet állított elő? Nem! Mégis csak 40-50 forintért veszi tőle a tejet a felvásárló. Rajta hogyan fog segíteni a GMO-mentes magyar tej? Sehogy. Az egész egy szánalmas sületlenség.
A másik válságkezelési megoldás, hogy Magyarország új fehérjeprogramot fog bevezetni a szarvasmarhák GMO-mentes takarmányozása érdekében, ezzel váltva ki a jelenleg mintegy 750 ezer tonna GMO-s importszóját. Na mármost, aki egy kicsit is ért az agráriumhoz, az tudhatja, hogy egy ilyen lépés nemhogy pár hónapba, de akár évtizedekbe is beletelhet, hiszen olyan mennyiségű fehérjét kellene kiváltani, hogy annyit itthon nem lehetne az agrárium jelenlegi színvonalán egyik pillanatról a másikra előállítani.
Nem beszélve arról, hogy a szója termesztése nem kisüzemi tevékenység. Persze úgy sem lehetetlen termeszteni, de ez rendkívül hosszú távon jelentene csak változást, és akkor sem megoldást. Ráadásul senki sem tudja garantálni, hogy a hazai előállítású szója olcsóbb lenne, mint az import; az pedig nem üzlet, ha a költségeket még tovább növeljük ebben az amúgy is nehéz helyzetben.
De itt még nincs vége a kormány válságkezelésének. A következő kormányzati intézkedés egy nagy teljesítményű magyar tejporító építése, amely révén lehetőség nyílna a megtermelt tej porként történő hosszabb távú tárolására. Mint azt az FM is leírta, a tejporítás mellékterméke a vaj, amelynek elhelyezéséről gondoskodni kell, így szorgalmazni fogják a vaj visszaillesztését a táplálkozási sorba. Akármit jelentsen is ez. Mindenesetre sok sikert kívánok hozzá: nem kis feladat lesz, hiszen mióta margarint lehet kapni, azóta a vaj nem versenyképes. 100 g vaj árán ma már lehet kapni 250-400 g margarint, tehát csak egy bizonyos réteg fogja megengedni magának. Természetesen be lehet erőszakolni majd a közétkeztetésbe, iskolákba, óvodákba a vajat, de annak a költségeit végső soron úgyis a szülőkkel fogják megfizettetni. De szerencsére ezen sem kell túl sokat aggódni, hiszen gyanítom, hogy nem mostanában kell majd tejet beszállítani abba a porítóüzembe…
A végére hagytam a kedvencem a válságkezelési intézkedések közül: ez nem más, mint a hazai, egészséges, jó minőségű tej marketingje. Talán még ez az, amit a leggyorsabban meg lehetne valósítani az összes nonszensz javaslat közül. Egyfolytában „nyomni a kakaót”, hogy vegyél magyar tejet, ember! Ebben még látnék is fantáziát, hiszen a magyar ember hazaszerető, önérzetes, lokálpatrióta meg ilyenek, de leginkább sajnos a pénzt szereti. Így ha a jó marketing mellé nem párosul majd versenyképes ár, akkor, kérem, cseszhetjük az egészet.
Sajnálatos módon amivel a leggyorsabban lehetne elérni komoly eredményeket, és ténylegesen, kézzelfoghatóan lehetne segítséget nyújtani a tejtermelőknek ebben a szorult helyzetben, azt bezzeg nem meri meglépni a kormány. Az fel sem merül. Hogy mi ez? Természetesen az áfa csökkentéséről van szó. Ezt nem lépi meg senki, mert biztosan olyan lyukat ütne a költségvetésen, amelyet befoltozni sem lehet.
Gyakorlatilag senkit sem érdekel ebben az országban, hogy a tejtermelők a tavaly decemberi árhoz képest jelenleg csak fél áron tudják eladni a megtermelt tejüket. Többen már a fejés abbahagyását fontolgatják, sőt, van, aki a gazdálkodása felszámolását sem tartja elképzelhetetlennek. Amennyiben sürgősen nem tesz valamit a kormány a válsághelyzet mérséklése, megoldása érdekében, elképzelhetőnek tartom, hogy a tavalyi tüntetésekhez hasonló vagy annál komolyabb megmozdulásokra is számítani lehet.
A szerző agrárszakember
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
