Matolcsy György mindezt másképp látja, és más gyakorlatot alakít ki. Szerinte a központi bank nyeresége nem a társadalomé, hanem a banké. Az állami költségvetésnek – amely a „társadalom pénzét” a civilizált világban kezelni szokta – nincs köze hozzá. Ha ezt a bank úgy költi el, ahogy ő akarja (például alapítványokra, ingatlanberuházásokra), amiatt az adófizetőknek egyetlen forinttal sem kell többet fizetniük, hiszen a jegybank a saját nyereségét fordította ezekre a kiadásokra.
Matolcsy úgy tekint az MNB nyereségére, ahogyan egy vállalkozó a sajátjára. A vállalkozónak persze lehetett szerencséje is, de keményen dolgozott és dolgoztatott: lealkudta az anyagok árát, dolgozóinak bérét, műszaki fejlesztést hajtott végre, a termelés egy részét áttelepítette alacsony bérű országokba stb. Nyeresége nagyrészt ilyen és más erőfeszítéseinek gyümölcse. Na és egy központi bank nyeresége milyen gyökerekből fakad? Sokfélékből; foglalkozzunk itt csak a két (rendszerint) legjelentősebbel. Az egyik a pénz iránti kereslet változása, általában növekedése. Ezt a bankrendszer pénzteremtéssel követi, amelynek központi banki része (seigniorage elnevezés alatt) a bank nyereségét gyarapítja. Az ilyen nyereség általában nagyobb, ha gyorsabban nő a GDP nemzeti valutában mért értéke. Amennyiben ez a növekedés volumennövekedést jelent, annyiban jó dolog, és ha az előidézé sében fontos szerepe van a központi banknak, az dicséretes.
Általános érvénnyel azonban semmit sem tudunk mondani arról, hogy van-e a banknak ilyen szerepe, és ha igen, mekkora. Amennyiben viszont a nominális GDP és vele a központi banki nyereség növekedése az infláció következménye, annyiban az már nem olyan jó dolog, és ehhez hozzá kell fűznünk azt, hogy az inflációban a központi bank csak egészen különleges körülmények között lehet ártatlan. A központi banki nyereség – és itt már hangsúlyosan hozzá kell tennünk: vagy veszteség – másik fontos forrása a banki eszközök (tartalékok) nemzeti valutában mért értékváltozása. A tartalékolt arany árcsökkenése veszteség, árnövekedése nyereség. A nemzeti valuta erősödése csökkenti, gyengülése növeli a valutatartalék értékét; ha ez a változás a tartalék (egy részének) eladásával realizálódik, akkor a banknak vesztesége/nyeresége lesz.
Mármost az utóbbi esetet – a nemzeti valuta leértékelődéséből adódó nyereséget – esetleg előidézheti maga a központi bank. Ezt félve írom, mert Orbán Viktor miniszterelnök többször kijelentette, hogy közgazdasági analfabetizmus azt gondolni, hogy egy kormányzat gazdaságpolitikája befolyásolhatja nemzeti valutája értékét. De ha mégis, akkor a nyereség a központi bank „erőfeszítésének” a következménye – csakhogy ez egyúttal azt is jelenti, hogy azok, akik forinteszközöket tartanak, veszteségeket kénytelenek elkönyvelni. Tehát ebben az esetben is nehéz lenne a központi bank jól megérdemelt nyereségéről beszélni.
És ha a központi bank maga rendelkezhet a nyereségével, akkor mit kezdjünk az esetleges veszteségével, amely fakadhat pl. a nemzeti valuta (tartalékok leértékelődésével járó) erősödéséből? Járai Zsigmond elnöksége alatt, 2001–2006-ban az MNB csak két évben volt nyereséges és egyben nullszaldós. És nemcsak a hazánkhoz képest nyilván nagyon elmaradott módon kormányzott Svájcban volt például 2013-ban veszteséges a köz ponti bank (kilencmilliárd frankkal), hanem egyik újdonsült példaképünknél, Szingapúrban is (10,6 milliárd szingapúri dollárral).
További érvekre aligha van szükség. Ennyiből is látható: nem véletlenül nem vitatja senki (Matolcsyn kívül) a központi bankok pénzügyeire vonatkozó ortodox nézeteket. A bank nyeresége igenis a társadalmat illeti. Az állami költségvetésbe kell kerülnie (ami a veszteségre is igaz, de ezt az utóbbit nyilván Matolcsy sem vitatja). Lehet a nyereséget a központi banknál is kezelni, és ezzel létesíteni egy második állami költségvetést. Csak két káros következménye lesz: zűrzavar és még kevesebb társadalmi ellenőrzés a közpénzek felhasználása felett.
* A szerző közgazdász.
***
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
