Sehogy se fogja át a tudatom, mégis minek kéne kiderülnie Matolcsy Györgyről ahhoz, hogy Orbán Viktor is felszisszenjen: ez most tényleg durva. Attól tartok, ilyen eset nem fordulhat elő. Matolcsy György a jövőben is bármit megtehet. Szabad keze van. Megnyugtató lehet ez neki. Elvégre azért eddig csak megpróbálta valamiféle hártyavékony réteggel elfedni a rokonok és udvaroncok zsebének kitömését.
A Fideszen nem múlott: ők egy tollvonással átnevezték volna a jegybank vagyonát közpénzről költőpénzre. De kellettek ezek az alapítványok: mindenféle Hókusz Pókusz Matolcsykusz, meg a legnemesb célok, hájóhogymá', maj' nem. Meg kuratóriumok. Meg szavazások. Sőt még jegyzőkönyvek is. Elvégre kiadták. Igaz, szinte mindent kitakartak belőlük. Kíváncsi lennék, ezért melyik Matolcsy-rokon számlázott, mondjuk „kiterjedt magyar nyelvi kohézióanalízis” jogcímen. Igaz, a nagy sietségben néhány papírra a benne hivatkozott határozatnál korábbi dátum került. Belefér. Talán tényleg toltak néhány százezret pár szerencsés egyetemistának, de onnantól indulhatott a buli: százmilliók, tesó, bátyó, Tomi, Gyöngyi, ki mit kér, vegye-vigye.
Orbán Viktornak szeme se rebben. Mert Matolcsy György – szerinte – jót tett velünk. Levitte az alapkamatot. Embertelen meló lehetett amúgy időnként kivonni 0,1-0,2-t a honlapjukon szereplő számból. Fogadok, a jegybank szemetét már nem ő viszi le. A többi jótéteményéről nem is beszélve. Amint például az a hőstetteit dicsőítő, sok tízmilliónkkal megtámogatott könyvből kiderül, Soros Györgyöt megszégyenítő módon spekulál – a mi pénzünkből – a forint gyengülésére. Ebből csinál „nyereséget”. Ez Orbán Viktor szemében erény.
