Az Uber szexi-trendi a (felső) középosztály tagjainak körében.
És ezzel el is dől a vita: idióták, a kiváltságok barátai, akik ellene tüntetnek. Mintha az Uber mint cég nem lenne éppannyi kiváltság haszonélvezője. Ám erről nincs szó, mert elég azzal a faék-összetettségű érveléssel előállni, hogy ez a jövő, applikáció, olcsóbban, magasabb színvonalon, a fejlesztések jobbá teszik majd generációk életét. Hátha nem keresi elő senki, hogyan kiabáltak szét hasonlókat, amikor azt ismételgették: a pénzügyi piacok deregulációja miként segíti elő hosszú távon a fejlődést. Most nyugodtan lehet úgy keretezni a vitát, hogy a történet a vállalhatatlan taxisok szarvának letöréséről szól. Meg arról: a szocializmus kitántorog Magyarországról, s az ajtóban pacsizik a befelé tartó jövővel.
Pedig amíg a marketingliberalizmusban önfeledten pancsoló tömeg ünnepli a sztárcéget, foglalkozhatnánk a problémával is. Annak neve ugyanis nem taxis szektor, hanem személyszállítás. Épp ezért a disputában nem az a lényeg, mire vágynak a taxisok, hanem az: milyen megoldás szolgálja leginkább a közösség érdekeit ebben az ügyben. Mi lesz a jogszabályokkal, a fogyasztókkal, az adókkal?
