galéria megtekintése

Másrészt: Uber-világ

18 komment


Pető Péter

Az Uber szexi-trendi a (felső) középosztály tagjainak körében.

És ezzel el is dől a vita: idióták, a kiváltságok barátai, akik ellene tüntetnek. Mintha az Uber mint cég nem lenne éppannyi kiváltság haszonélvezője. Ám erről nincs szó, mert elég azzal a faék-összetettségű érveléssel előállni, hogy ez a jövő, applikáció, olcsóbban, magasabb színvonalon, a fejlesztések jobbá teszik majd generációk életét. Hátha nem keresi elő senki, hogyan kiabáltak szét hasonlókat, amikor azt ismételgették: a pénzügyi piacok deregulációja miként segíti elő hosszú távon a fejlődést. Most nyugodtan lehet úgy keretezni a vitát, hogy a történet a vállalhatatlan taxisok szarvának letöréséről szól. Meg arról: a szocializmus kitántorog Magyarországról, s az ajtóban pacsizik a befelé tartó jövővel.

Pedig amíg a marketingliberalizmusban önfeledten pancsoló tömeg ünnepli a sztárcéget, foglalkozhatnánk a problémával is. Annak neve ugyanis nem taxis szektor, hanem személyszállítás. Épp ezért a disputában nem az a lényeg, mire vágynak a taxisok, hanem az: milyen megoldás szolgálja leginkább a közösség érdekeit ebben az ügyben. Mi lesz a jogszabályokkal, a fogyasztókkal, az adókkal?

 

Kabaré, hogy már-már egységfront alakul egy a megosztás és közösség szót elrabló cég védelmében. Miközben egy olyan vállalatról beszélünk, amelyik 50 milliárd dollárt ér, s próbaperek sokasága zajlik ellene az Egyesült Államokban, mert megfosztja a munkavállalói jogoktól a sofőröket. Egy cégről, amelynek adózása még legnagyobb barátai szerint is vitatott, szerintem meg elfogadhatatlan. (Hollandiában működik az európai központ, ide például aligha jut sok adóforint.)

Megosztásnak becézi szolgáltatását, de nem oszt meg semmit az alkalmazáson és a kockázaton kívül. Hogy világos legyen a különbség: megosztás a couchsurfing elnevezésű alkalmazás. A kanapécsere azt jelenti: az utazó választhat az ágyat kínálók közül, akik vendégül látnák otthonukban. Itt pénz nem mozog, a szolgáltatás ára a csere: a látogató lakása is kiadó, azaz más alkalommal ő fogad utazókat, akik neki szintén nem fizetnek, ha nála töltenek pár éjszakát. Ha nem tagadjuk el ezt a differenciát, akkor világos: az Uber biznisz. Egy multinacionális vállalat csúcsterméke. A cég kevés alkalmazottal, rengeteg üzletággal hajtja a profitot. Ez nem bírálat, tény. Ennek megfelelően kell kezelni. Például nem kell elájulni tőle, ha kiskapukat keresve, adót optimalizálva működik, és bizonyos tekintetben éppúgy monopolhelyzetben van, mint a most riválisainak számító taxivállalatok.

De beszélhetünk még arról is, mennyi adat gyűlik össze a magáncégnél a városi utazásokról, ezek hogyan segíthetnék a várostervezést. (Helsinki már kvázi Uber-ötlettel állt elő a közösségi közlekedésben.) Mindennek ismeretében most legalább annyit elérhetne a közösségpárti oldal, hogy evidencia legyen: a technológiának nincs morálja, így minden innovációt meg kell mérni, mennyire és hogyan szolgálja a közösséget.

Mert az nem baj, ha Uber-világot építünk, de az igen, ha a technológiai idealizmus utópiája ellenfél nélkül nyer, így az a világ végül keveseké, nem pedig mindenkié lesz.

Az ugyanis egészen biztos: nem ilyen megosztást ígértek.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető