Tagadhatatlan, hogy a nőtársadalom számára drámai változásokat hozott az elmúlt negyedszázad társadalmi-nemi politikája, ám ezen változások pozitív hozama, hatása különböző érdekcsoportok különböző nézetű eredményeit mutatja. E cikk keretei nem adnak lehetőséget a historicizáló és kontextualizáló megközelítések vizsgálatára, ezért napjaink alig látható magyar nőmozgalmát „utánkövető”, átmeneti fejlődési szakaszban lévőként jellemzem, mint ami hirtelen érkezett az államszocialista nemi rezsimből az államkapitalista gender rezsimbe.
A magyar nők helyzetének eme szakaszban való bármifajta tényfeltáró vizsgálatában elkerülhetetlen az évszázados nőtörténeti epizódok felidézése, mely egyben súlyos jelzése is annak, hogy a problémák olyan mély tradícióban gyökereznek, melyet a férfidominanciájú hatalmi politika határozottmeg minden korban.
Még a politikai viták beszűkült hazai mozgásterében is ,„nehezen lehetne tagadni, hogy még mindig a nők korunk barbarizálódásának első számú áldozatai, hogy elnyomásuk nem tűnt el attól a ténytől, hogy van néhány business-woman, hogy az állam leépítése éppen azokon a szociális területeken a legjelentősebb, ahol a nők dolgoznak, hogy ők a perifériákon folyó árutermelő társadalom romjai között zajló »világháborúnak« legjobban kitett áldozatai.” (Balázs Gábor: Feminista új hullám, 2015, Bp.)
Felvetődik a kérdés: akkor mit is ünneplünk március 8-án? Nos, erre mindenkinek van válasza, csupán generációnként más és más. Legtöbben az 1948-tól szovjet mintára átvett és kötelezővé tett virágos ajándékozásra gondolnak, s legkevésbé a történelmet alakító nőkre, a nőmunkásmozgalom milliós tömegére, azokra, akik az egyenlő jogokért és a munkához való jogért a XIX. századtól küzdöttek. A sírfák elporladtak, emléktáblák nem léteznek…
Akkor mi legyen a nőnap új tartalma? A kiindulás az lehet, hogy ismerjük a létező ideológiai keretet, a patriarchátust és a globalizált tőke rendszerét. Egy új baloldali nőmozgalom nem tehet mást, mint megkérdőjelezi és feszegeti e keretet, vagyis nem könyörög az igazságtalan férfi uralta politikai rendszerhez, hogy juttasson több „egyenlőségi” morzsát a nőknek – amikor az eredendően képtelen rá –, mert ez merő megcsúfolása a női emancipáció eszméjének.
A történelmi és társadalmi fejlődés kényszerhelyzetében az „utánkövetés” szakaszát maga mögött hagyva, a nőmozgalom központi kérdésként már nem kizárólag a nők jogaira koncentrál, hanem az azok hiányát kiváltó, elnyomó társadalmi-gazdasági viszonyra helyezi át a hangsúlyt. A történelmi emancipatorikus mozgalom tehát, gyökereit meg nem tagadva, kénytelen önmagát az új kihívásokhoz igazítani.
Nem vitás, hogy Clara Zetkin csak egy a nemzetközi szocialista nőmozgalom kiemelkedő alakjai közül, ám örök üzenete minden március 8-a alaptétele marad: „A szörnyű erkölcsi nyomás és a súlyos gazdasági helyzet, ezek azok az »uszítók«, amelyek küzdelembe kergetik a nőket.”
A szerző a Magyar Nők Szövetségének elnöke
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
