Törvényesnek, megalapozottnak, időszerűnek és eredményesnek minősítette a Quaestor-ügyben folyó eljárást Ibolya Tibor fővárosi főügyész. Keveseket győzött meg. Elsősorban azt vetik az ügyészség szemére, hogy az ebül szerzett javak zárolása érdekében több mint két hétig nem tett semmit. Pedig az sem kizárt, hogy Ibolyának igaza van. Legalábbis abban, hogy Tarsoly Csaba kihallgatása – és a súlyos kényszerintézkedések – előtt meg kellett alapozniuk a gyanút. S miután Tarsolyt potenciális elkövetőnek tartották, nem illett tanúként idézni. Ha ezt megteszik, az a legfőbb ügyész szerint „minden emberi jognak ellentmond”.
Kár, hogy máskor megteszik. Ügyvédek sora állítja, hogy napi gyakorlatként. Akkor is, ha a főügyész határozottan kijelentette, hogy „Magyar Gyuri bácsi”, amikor ezt mondja, orbitális butaságot beszél. A tanú ugyanis nem tagadhatja meg a vallomást, ráadásul igazmondásra kötelezett. A gyanúsított igen. Csakhogy, aki tanúként beszél, később könnyen belekeverhető valamibe. A hatóságok máskor kevéssé finnyásak.
Talán arra gondolhatnak, hogy a jó cél érdekében minden eszköz megengedett. A vádat azonban törvényes eljárásban kellene bizonyítani, ez egy jogállamban alapvető követelmény. Ez viszont már igencsak túlmutat a konkrét ügyön, mert jogállamban mindaz elfogadhatatlan, ami nálunk mostanában a büntető igazságszolgáltatás területén történt: a Fidesz a bíróság és az ügyészség élére sietve megbízható kádereket állított, s az egész rendszert a politikai csatározások eszközévé silányította.
