Az írás a Népszabadság
2014. 04. 17. számában
jelent meg.
Saját fizetésükből vette meg a közmunkásokat a választásra a Fidesz. Mások szavazatáért legalább uniós összegeket adott a kampányvágtában, az európai közösség pénzét költötte rájuk, végső soron persze a saját hatalmára. A győzelem célja maga volt a győzelem.
Úgy látszik, már a Fidesz szociális sikerterméke, a közmunka is szavatosságát veszíti
A választás előtt még a közmunkások is örültek, mert egyre többen lettek, az önkormányzat is elkezdett komolyabban számítani rájuk.
A kormány oktatásokat is szervezett nekik, igaz, esetenként bugyuta és megalázó tematikával kapták a „kompetenciát”. De hinni tudták azt, amit a kormány sulykolt beléjük: a közmunka azért jó, mert legalább reggelente van miért felkelni, ráadásul ez a valódi munkaerőpiac előszobája.
A jelek szerint ennek az előszobának a falait légkalapáccsal már bontani kezdték, a hivatalosan ki nem mondott, csak sejtetett hírek szerint jóval kevesebb lehet a közmunkás, esetleg a napi munkaidejüket csökkentik, s ezzel arányosan természetesen a munkabérük is kevesebb lesz.
A pénz minden közcélra fogyóban, szándék és forrás hiányában a nagy ellátórendszerek minden alkalmatlansága konzerválódni látszik, a kórházi várólisták betegei hosszú pergamentekercseken sem férnének el, az oktatás porladozó romjain egy-egy eszelős tankönyvszerző hirdeti fennhangon az igét.
A nyertes párt mosolygós plakátjain a „köszönöm” virít, igen, mi is köszönhetjük önmagunknak. Úgy látszik, már a Fidesz szociális sikerterméke, a közmunka is szavatosságát veszíti, a rezsiharcba viszont továbbra is sorozzák a katonákat, akik lelkesen lövik bele önmagukat a csalódás maguk ásta árkaiba.
Az ellenzék meg hadonászik, vezérei egymást verik fejbe.
Másfél hét telt el a választás óta.
