galéria megtekintése

Más világ

4 komment


Hargitai Miklós

Képzeljük el, hogy 2050-et írunk. A ma élő emberek többsége akkor még életben lesz: amennyiben minden szerencsésen alakul, és sikerül addig mindazt megvalósítani, amiről a francia fővárosban a klímacsúcson megállapodtak, akkor az már egy másik világ lesz. Fűteni napenergiával fogunk, áramot termelni leginkább nappal meg széllel, és már csak a legjobb memóriájúak emlékeznek arra az abszurd korra, amikor egy 100 kilogramm tömegű ember mozgatásához 1500 kilogrammos szerkezeteket (úgynevezett autókat) használtunk.

A történelmi pillanatokat (az olyan katartikus fordulatokat leszámítva, mint mondjuk az 56-os forradalom vagy a II. világháborút lezáró békekötés) nehéz kortársként is sorsfordítónak látni, és ez a törvényszerűség 2015. december 12-ére is érvényes. Pedig annyiban már holnaptól más lesz minden, hogy új paradigma van érvényben: nem az számít bolondnak, aki tart a klíma megváltozásától és próbál tenni valamit a földi életfeltételek fenntartásáért, hanem az, aki ignorálja a klímavédelmi erőfeszítéseket, és azt gondolja, hogy minden mehet tovább ugyanúgy, ahogyan eddig. A világnak immár 195 állam aláírásával ellátott papírja van róla, hogy változtatni kell, méghozzá radikálisan. Hogy a napi politika nyelvére is lefordítsuk: a magyar kormány mostantól a nemzetközi politikai közvélemény elhanyagolható kisebbségét képviseli azzal a nézettel, hogy nekünk a klímaváltozással nincs érdemi tennivalónk.

A magyar álláspont tarthatatlanságát néhány szám is tökéletesen érzékelteti: ahhoz, hogy a felmelegedés mértékét a befolyásunk alatt tudjuk tartani, legalább 70 százalékkal kell csökkenteni a légkörbe jutó üvegházhatású gázok mennyiségét – Magyarország 4 százalékot vállalt. Az EU célja 2030-ig 27 százalékos megújulós részarány elérése az energiatermelésben, és az energiahatékonyság 27 százalékos növelése – mi 14, illetve 10 százalékra tettünk ígéretet (pedig – mivel mindkét fronton alaposan le vagyunk maradva az európai mezőnytől – nálunk nagyon költséghatékonyan lehetne fejleszteni, és a gazdaság visszafogásának a leghalványabb esélye sem merülne föl).

 

Az új klímamegállapodásnak megszámlálhatatlanul sok gyenge pontja van: hiányoznak belőle a rövid távú célok, nincs pontos végrehajtási útiterv, nem tudjuk, hogyan fogják ellenőrizni a vállalások betartását, és mit kap az a bűnös, aki még azt a keveset sem teljesíti, amit önként vállalt. De valami egyértelműen kiderül belőle, amit a hazai megmondóknak megemészteni és félremagyarázni is nehéz lesz: a világ valamivel bonyolultabb az egymondatos rezsicsökkentés-szlogeneknél, és a globális kihívásokra csak közös válaszok vannak, nemzetállami léptékben ezeket lehetetlen kezelni. A hőség, az aszály, az éhínség, az ivóvízhiány, az akár többmilliárdnyi klímamenekült (amiből idén csak ízelítőt kaptunk) nemhogy a még oly gigantikus politikusi egókról, de az országhatárokról sem vesz tudomást. Aki rosszul méri föl a mozgásterét, annak nem feltétlenül lesz újabb esélye a hiba kijavítására.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.