Angela Merkel és a német politikai elit alighanem a jövőbe lát: Európa vezető hatalma az utóbbi években kiépített egy alternatív csővezetéket Oroszország felé (így az ukrán konfliktus kimenetelétől függetlenül is hozzá tud jutni az orosz gázhoz), másrészt létrehozott annyi nap- és szélerőművi kapacitást, hogy akkor sem jön zavarba, ha az elővigyázatosság ellenére egyetlen köbméternyi gáz sem jönne a csövön.
Merkelék tudják, hogy Putyinnal az tud jó üzletet kötni, aki nincs rászorulva az orosz árura. Mi viszont egyre eltökéltebben próbáljuk abba a helyzetbe manőverezni magunkat, hogy mindenképpen ki legyünk szolgáltatva az orosz érdekeknek. Az Orbán-kabinet energiavíziójában az orosz gáz alternatívája az orosz atom orosz bankhitelből. És ha valaki megkérdezi, mi történik ezzel a remek konstrukcióval akkor, ha Európa és Oroszország viszonya tovább mérgesedne, Szijjártó Péter azonnal elkezd rezsicsökkentésezni és több tiszteletet követelni.
Mindeközben a magyar kormány immár ötödik éve blokkolja az új szélerőművek engedélyezését a legképtelenebb magyarázatokkal. Egyszer azt mondják, hogy túl drága lenne – ami azon túl, hogy nem igaz, érdektelen, hiszen magánbefektetők tucatjai állnak sorban az engedélyekért –, másszor pedig azt, hogy az elektromos hálózat nem bírná el, amiről az állami rendszer-üzemeltető vezetője mondta el tavaly, hogy semmi köze a valósághoz. Legújabban pedig az egyedi kormánydöntéssel adható regionális beruházási támogatások listájáról húzták le az összes megújulós kategóriát – nehogy valakinek mégis eszébe jusson főtérdíszkövezés vagy egy sokadik soha meg nem térülő élményfürdőprojekt helyett a jövő energiájába fektetni.
