galéria megtekintése

Marhaság

4 komment


Hargitai Miklós

A húsosok érdekcsoportjai után a napokban Fazekas Sándor falunap- és hungarikumügyi miniszter is szükségét érezte, hogy faluszéli stílusban nyilatkozzon meg a hústermékek rákkockázatát megállapító testületekről. Ez azért már sokkoló. El kell mondani, hogy a füstölés eredetileg az egyik (sőt a sózás feltalálásáig úgyszólván az egyetlen) hústartósító eljárás volt.

Évezredeken keresztül használták, míg nemrég kiderült, hogy tulajdonképpen rákkeltő, főleg akkor, ha eleve karcinogén anyagokat – műanyagot, gumit, olajszármazékokat – égetünk a füst előállításához. Addigra azonban már mindegy volt, az élelmiszeripar ugyanis újabban nem füstöl: folyékony füstaromát meg rengeteg mesterséges tartósítószert használ helyette – azok is rákkeltőek ugyan, de legalább olcsók.

Ott van azután a pácolás, ami kezdetben sózást és fűszeres páclében történő áztatást jelentett. Az ipari élelmiszer-előállítás azonban valódi fűszerek helyett aromás szénhidrogénekkel, hagyományos páclé helyett pedig mindenféle nitritekkel dolgozik – előbbiek alapból, az utóbbiak sütés vagy grillezés hatására szintén rákkeltőek. És akkor még csupán a két legkézenfekvőbb okot említettük, amiért a feldolgozott húskészítmények rákot okozhatnak.

 

Ehhez képest Fazekas a tanyasicsirke- és biozöldséglobbi kijáróinak titulálta az ENSZ Egészségügyi Világszervezetét meg a WHO-nak tanácsokat adó rákkutatókat. Korábban pedig a marha- és sertésszakma érdekképviseletét ellátó, vagyis még a miniszternél is pártatlanabb hústerméktanács marházta le őket, megmondva a tutit: több kolbász = több egészség.

A magyar közbeszéd színvonalát is csak alulról súroló hozzászólások felidézik bennünk azokat az évtizedekkel ezelőtti ­daliás időket, amikor az igazán férfias férfiak még a filmvásznon és a ­valóságban is dohányoztak – legalább olyan lelkesen, ahogyan ma a magyar ember a szalonnát, kolbászt eszi –, és mindenki elmeroggyant bérrettegőnek számított, aki előbb óvatosan, majd a szaporodó bizonyítékok hatására egyre hangosabban felvetette, hogy a dohányzás összefüggésben lehet a tüdőrákkal. (Itt jegyeznénk meg, hogy az amerikai eredetű dohánynövény az őslakosokat még nem nagyon terhelte daganatokkal, a dohányipar viszont a növénytermesztéshez használt durva vegyszerekkel, némi – a függőség kialakítását gyorsító – cukor segítségével meg aromák hozzáadásával megoldotta a problémát.

Azóta eltelt pár(szor tíz) év, és most már inkább azokat nézzük bolondnak, akik az ismert veszélyek ellenére még mindig rágyújtanak – ez talán a táplálkozástudomány olyan szaktekintélyeit is töprengésre késztethetné, mint a jogi végzettsége ellenére az élelmiszer-tudományban is naprakész Fazekas doktor. Ám addig is, amíg a világ más részein tényként kezelt ismeretek a magyar belpolitika boszorkánykonyháiba is beszivárognak, érdemes lenne egy pillantást vetni a hazai táplálkozási szokások fényében a magyar rákstatisztikákra, és feltenni a kérdést: ki beszél itt marhaságokat?

A Hétvége mellékletből ajánljuk

Hargitai Miklós: Miért féltek? 

Rab László: Gyászmenet 

Sz. Bíró Zoltán: Oroszország, mint menedék 

Szilasi László: Asszony a fronton 

Révész Sándor: A politikai ízlések és a pofonok

Kardos Ernő: Kecskékért hagyta ott a nagypolitikát 

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.