Egy héten belül két – sportnyelven szólva – jókora zakót kapott az ügyészség. Két bundaperben is megalázó vereséget szenvedtek, noha elvileg és formailag mind a két pert megnyerték. Mindkét ügyben megállapította a bíróság a vádlottak bűnösségét, de azután már-már vállveregetésnek beillő enyhe ítéletekkel szankcionált. Senkinek nem kellett börtönbe vonulni, a többség pénzbüntetéssel megúszta, sőt olyanok is voltak, akiknek a vádirathoz képest enyhébb megítélésűvé minősített tettük elévült, mire a bíróság a 2014 áprilisa óta – majdnem napra pontosan két éve – tartó perben végre ítéletet mondott.
Ennyit a sokat hangoztatott korrupcióellenes harcról. Miközben világverő labdarúgóink közül jó néhányan részt vettek a nemzetközi fogadási csalásokat szervező szingapúri szindikátus ténykedésében, ahogy az már nálunk lenni szokott, kicsiben és okosban megcsinálták itthon a maguk „nemzeti" bundaügyét. És bejött nekik. Olyannyira, hogy voltak, akik még az ellenük folyó nyomozás alatt is megpróbáltak befolyásolni meccseket.
Elvileg súlyos bűnt követtek el. A legkevesebb, hogy egy kalap pénzt kerestek adózatlanul, vagy hogy kárt okoztak a fogadóirodáknak. Mindemellett tovább rombolták a magyar futball amúgy is szánalmas presztízsét. Mert lássuk be: a hazai klubok által produkált heti átlagnézőszám nem azt mutatja, hogy a nézők odalennének a hazai bajnokságért. Egyáltalán nincsenek oda, nem is látják. És ezen még az a tény sem változtat, hogy 44 év után kijutottunk a labdarúgó Eb-re.
