A ’89-es alapokon álló balliberális oldal saját magát számolta fel. A Fidesz előretörése – és részben a Jobbik létrejötte és megerősödése – a magyar liberálisok és a baloldal válságának következménye. Ezek képviselői az elmúlt huszonöt évből tizenkét éven át voltak hatalmon. Ebből mára semmi sem látszik. Sem a baloldalnak, sem a liberális eszmének nincs valódi társadalmi beágyazódottsága.
Nincsenek kulturális terek. Nincsenek a demokratikus pártokhoz köthető, valóban működő civil szervezetek. Nincsenek dalárdák, sakk-klubok, közös kirándulások. Nincs, aki segítsen az öregeknek, ha fát kell hozni télre. Nincs, aki megszervezze a fiatalokat. Nincsenek arcok. Nincsenek szimbólumok. Nincs ideológia. Nincs a jelenlegi baloldalnak és a liberálisoknak hiteles történetük, felismerhető karakterük. Ha előbukkan egy kezdeményezés vagy egy új arc, hamarabb buktatja meg az ellenzéki média, mint a Magyar Nemzet. Mi magunk is segítünk hatalmon tartani a rendszert az együttműködés hiányával, a szervezetlenséggel és a két oldal hibáinak (az ellenzék rovására) aránytalan bemutatásával. Izgalmasabb a bázisdemokráciát erőltetni ott, ahol még a parlamenti sem megy.
Ennek véget kell vetni. Ki kell mondani, hogy Orbán rendszere nem a mi rendszerünk. Ez az alaptörvény, ez a médiatörvény, ez a munka törvénykönyve, ez a választási törvény, ez a felülről vezényelt vadkapitalizmus, ami csak a hatalom által kiválasztottaknak jó, nem a mi rendszerünk. Magyarország nem lehet Oroszország gyarmata. Magyarország az európai országok közösségének egyenjogú tagja. Ezért küzdöttünk ezer éven át. Most végre esélyünk van valódi integrációra a Nyugattal, nem fordulhatunk vissza.
A Szolidaritás döntött: 2015. január 2-án szimbolikusan is elbúcsúztunk mindattól, ami kudarc és zsákutca volt az elmúlt évtizedekben. Elbúcsúztunk a pozícióharcoktól. Az üres közhelyektől. A jelenlegi demokratikus pártok üres szélmalomharcától, saját maguk – és választóik – ellen folytatott értelmetlen küzdelmétől. Mi lezártnak tekintjük azt a korszakot, amely egy állampártot, egy Jobbikot és valódi nyomásgyakorlásra képtelen demokratikus pártokat eredményezett. Meg kell teremtenünk a lehetőségét Magyarország 2.0-nak.
Újra rendszerváltás kell. Vissza kell állítani a parlamentáris jogállamot! Elsőként Orbán Viktort kell megbuktatnunk. Utána helyre kell állítanunk a demokratikus intézményrendszert, rendbe kell tenni a gazdaságot. Fel kell számolni az állami korrupciót. Áttekinthetőbbé, ellenőrizhetőbbé, érthetőbbé, közvetlenebbé kell tenni a közügyeket. És megújulásra kell késztetni az ország politikai elitjét.
Új lapot nyitunk. Nekünk egy új, az ötödik köztársaság kell, amelynek alapja a szolidaritás. Kevesebb államot, több köztársaságot akarunk! Mind a társadalomban, mind a gazdaságban. Magyarország akkor törhet ki Orbán fogságából és a gazdasági recesszióból, ha a társadalom tagjai szolidaritást vállalnak egymással. Ha felelősek leszünk saját országunkért. Ha a külföldre menekülés helyett a harcot választjuk.
Meg kell teremteni a rendszer ellenkultúráját.Szívósan. Tervszerűen. Bátran. El kell hitetni az ország atomizált polgáraival, hogy nincsenek egyedül. Hálózatba kell szervezni azokat az embereket, szervezeteket, gondolkodókat, legyenek azok munkások vagy egyetemi tanárok, akik tenni akarnak egy új, modern, vidám, fejlődő, békés, progresszív Magyarországért. Jobbá kell tenni a helyi közállapotokat. Új, valós és mindenki számára világos demokráciafelfogást kell meghonosítani. Az embereknek tudniuk kell, hogy van beleszólásuk közvetlen környezetük és az ország sorsának alakulásába. Ehhez valódi közösségeket kell létrehozni. Ahol lehet, közösségi önkormányzatokat kell működtetni. Közösségi megoldásokat találni arra, hogy közvetlenebbül is beleszólhassanak az ország sorsába. A legkisebb településtől kezdve Budapestig. A XXI. századi Európában ez már bevett gyakorlat.
Biztosak vagyunk benne, hogy a többi demokratikus erővel közösen, erőt mutató tüntetésekkel, tabudöntéssel, párbeszéddel, ha kell, radikális megoldásokkal, létre fogjuk hozni az ötödik köztársaságot.
Három évvel az általunk szervezett tüntetés emlékére és helyszínén újra tüntetést szerveztek. Nélkülünk. Hogy ez miként történhetett meg, miközben a színpadon az együttműködés kultúrájáról szónokoltak, arról most inkább ne beszéljünk. De egyet senki se felejtsen el: Orbán akkor lesz leváltva, ha együtt mozdulunk. Ha a Magyarország 2.0 mindannyiunké lesz. Nem a baloldalé. Nem a jobboldalé. Nem az értelmiségé és nem a munkásoké. Nem a fiataloké és nem az időseké. Nem a fővárosiaké és nem a vidékieké. Hanem mindannyiunké. És nem csak azoké, akik éppen a színpadon állnak öt percig.
A szerző a Magyar Szolidaritási Mozgalom elnöke
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
