Magyarországon a világ változatlan. Ez lehetne a mottója annak a klubnak, amelyet azok alapítanak, akik úgy vélik, nincs ok moralizálni egy multinacionális vállalat Origo-ügyben bemutatott produkciója után, elvégre a cégeknek nincs dolguk a demokráciával. Akik szerint így van, azoknak nem ajánlott szörnyülködniük, ha más multinacionális vállalatok gyerekeket dolgoztatnak harmadik világbeli országokban. És nem kell felháborodottan posztolni a Facebookra, ha egy termék vagy szolgáltatás reklámja szexista, homofób vagy rasszista. Hiszen a társaságoknak nincs feladatuk a társadalommal: növelik profitjukat, ahogy tudják. Hogy repül egy főszerkesztő, a hirdetések főszereplője néhány fedetlen csöcs, s azokban sohasem tűnik fel cigány, azzal semmi probléma, így működik a piac.
A cégek is gondolhatják: azzal, hogy a társadalmi felelősségvállalásról szóló fejezet szellemében elültetnek hat törpetuját az irodaház tetején, felajánlják a marketingrészleg munkatársainak elkopott hipszterszemüvegeit a rászorulóknak, majd a PR-osztályt ráállítják a sztoriról szóló cikkek közzétételére, minden el van intézve. De nincs.
Mert attól, hogy egyszer kigondoltunk valamit, elgondolható, hogy újra lehet gondolni. Például föl lehet vetni, hogy a közösség és a piaci szereplők között létezik szerződés a demokrácia nevű projektről. Ez a politikai rendszer pedig csupán kapitalizmussal működtethető. Ezt a polgárok (onnan nézve: fogyasztók) értik, ezért kiszámítható gazdasági környezetet, jogbiztonságot teremtenek – rosszabb időkben reklamálnak –, s vásárolnak. Cserébe annyi szolidaritást talán elvárhatnak, hogy a vállalatok a mindenkori hatalommal szövetkezve ne tegyék őket kiszolgáltatottabbá és gyengébbé.
