galéria megtekintése

Magyar világ

Az írás a Népszabadság
2014. 06. 23. számában
jelent meg.


Pető Péter
Népszabadság

Magyarországon a világ változatlan. Ez lehetne a mottója annak a klubnak, amelyet azok alapítanak, akik úgy vélik, nincs ok moralizálni egy multinacionális vállalat Origo-ügyben bemutatott produkciója után, elvégre a cégeknek nincs dolguk a demokráciával. Akik szerint így van, azoknak nem ajánlott szörnyülködniük, ha más multinacionális vállalatok gyerekeket dolgoztatnak harmadik világbeli országokban. És nem kell felháborodottan posztolni a Facebookra, ha egy termék vagy szolgáltatás reklámja szexista, homofób vagy rasszista. Hiszen a társaságoknak nincs feladatuk a társadalommal: növelik profitjukat, ahogy tudják. Hogy repül egy főszerkesztő, a hirdetések főszereplője néhány fedetlen csöcs, s azokban sohasem tűnik fel cigány, azzal semmi probléma, így működik a piac.

A cégek is gondolhatják: azzal, hogy a társadalmi felelősségvállalásról szóló fejezet szellemében elültetnek hat törpetuját az irodaház tetején, felajánlják a marketingrészleg munkatársainak elkopott hipszterszemüvegeit a rászorulóknak, majd a PR-osztályt ráállítják a sztoriról szóló cikkek közzétételére, minden el van intézve. De nincs.

Mert attól, hogy egyszer kigondoltunk valamit, elgondolható, hogy újra lehet gondolni. Például föl lehet vetni, hogy a közösség és a piaci szereplők között létezik szerződés a demokrácia nevű projektről. Ez a politikai rendszer pedig csupán kapitalizmussal működtethető. Ezt a polgárok (onnan nézve: fogyasztók) értik, ezért kiszámítható gazdasági környezetet, jogbiztonságot teremtenek – rosszabb időkben reklamálnak –, s vásárolnak. Cserébe annyi szolidaritást talán elvárhatnak, hogy a vállalatok a mindenkori hatalommal szövetkezve ne tegyék őket kiszolgáltatottabbá és gyengébbé.

 

Az viszont minimum a megállapodás felrúgása, kevéssé árnyaltan: nettó szemétség, ha a cég úgy dönt, egy marék aranyért eladja a társadalmat. Márpedig az nem értelmezhető másként, ha például egy zsíros szerződésért a közérdekkel ellentétes módon cselekszik, s kiszolgáltatja partnerét a hatalomnak. E kollaboráns magatartásformán nemhogy indokolatlan moralizálni, de a felszólalás egyenesen túlélési reflex. Nincs épeszű indok arra, hogy a társadalmi kontextuson kívülre helyezzük a vállalatokat, mert azon belül működnek. És nem arról van szó, hogy a zéertéknek Petőfi Sándorba ojtott hallgatói hálózattá kell alakulniuk, de méltók a megvetésre, ha szilánkosra törik a vesén szúrt sebesült térdét.

Főként ha aktuálisan inkább dicséretet kellene osztaniuk, mert a médiamunkásaik épp a legmagasabb szinten tették azt, amit tenniük kellett: szolgálták a közösséget. És igazán megrázó, hogy ezt nem tolerálta, hanem büntette a vállalat. Nem írunk most populista mesét arról, hogy kiáltásunktól megijed a lazackaviáros rozskiflit nyalogató gonosz direktor, de azért az nem baj, ha rendre emlékeztetjük az illetékest és cégét arra, mivel kereskedett, mit adott el.

Hátha jövőre már odáig jut a társadalmi felelősségvállalásban, hogy hat helyett tizenkét törpetuját rendel az irodaház tetejére.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.