galéria megtekintése

Magyar tangó

Az írás a Népszabadság
2015. 03. 04. számában
jelent meg.


Horváth Gábor
Népszabadság

A magyar kormány macsósan fogai közé szorított rózsával kéri táncra Amerikát. A tangóhoz azonban ketten kellenek, s a vágyott partner még nem mondott igent. A hevületre – és a diplomáciához való kormányzati viszonyra – jellemző, hogy tegnap egy forrásunk az USA új budapesti nagykövetének tett gesztusok között említette azt a rózsacsokrot, amelyet Colleen Bell kapott Ferihegyen. Igazi kelet-európai gavallér a magyar kormány, tud viselkedni, ha akar.

Azért annak is van némi jelentősége, hogy az emberi jogokkal foglalkozó amerikai helyettes államtitkárt, Thomas Meliát fogadva magyar partnere, Szabó László elmondta, mi mindenben engedett Orbán Viktor a 48-ból. A tárca közleménye szerint ugyanis: Magyarország energiaforrásai diverzifikálásához az uniós segítség mellett amerikai palagázra is számít – itt feltűnő az új orosz gázvezetéktervek említés nélkül maradása.

Másik érdekességként két héttel azután, hogy a miniszterelnök ezt elfelejtette megemlíteni Vlagyimir Putyinnak, a külügy közleménye teljes mellszélességgel kiállt Ukrajna területi integritása és szuverenitásának helyreállítása mellett. (Az nem világos, hogy ebbe beletartozik-e a Krím is, vagy csak a kelet-ukrajnai megyék, de váltásnak így is elég feltűnő.)

 

Harmadik pontként idekívánkozik, amit a Népszabadságnak név nélkül nyilatkozó kormányzati forrás a transzatlanti szabad kereskedelmi tárgyalásokról mondott: az Orbán-kormány már távol került attól a ponttól, hogy uniós fórumon a vétó mint lehetőség egyáltalán felvetődhetne magyar részről.

Megint más forrásunk alapján akad még negyedik dolog is: erősödő szóbeszéd szerint amerikai cég is kaphat egy szeletet a paksi tortából. Persze csak ha Brüsszel nem dobja ki az egész édességet a rajta lévő habbal együtt a szemétbe.

Ez így együtt talán még egy rózsacsokornál is többet mond: valaki a bőréből is kibújna, csak végre vegyék észre az igyekezetét. Talán azt is megérjük, hogy kitolat az illiberális demokrácia zsákutcájából, és visszatér a polgári Magyarország ígéretéhez? Ja, tényleg, a török kormányfővel közös sajtóértekezlettel és az évértékelővel már ezen is túl vagyunk. Mire lehet még szükségük az amerikaiaknak ahhoz, hogy meg nem történtnek tekintsék az elmúlt öt évet?

Azt az öt évet, amit sajnos lehetetlen meg nem történtté tenni. Orbánról külföldön már sosem fogják azt gondolni, hogy nagy tettekre született római jellem. Használhatják azért még erre-arra, ha hagyja magát, és most szemlátomást hagyja, sőt kifejezetten szeretné. De nyilvánvaló, hogy e mögött is számítás áll, miután a „keleti nyitás” nem látszik bejönni.

A világ nagyot fordult Oroszország ukrajnai agressziójával. Amiről tavaly még lehetett azt gondolni, hogy elmegy, ma már biztosan megakad. Alighanem ennek szóltak a kölcsönösen mogorva pillantások Angela Merkellel. És hamarosan érkezik Victoria Nuland amerikai helyettes államtitkár, aki, mint a hatalom folyosóján mondogatják, „indulatból nem kedveli az Orbán-kormányt”. Innen szép győzni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.