Bármi messze legyen is az Egyesült Államok, szerepe az európai politika formálásában perdöntő. A részleteket tekintve is. És már igen jó ideje. Legyen szabad csak arra utalnom, hogy amikor az amerikaiak (náci múltja miatt) belépési tilalommal sújtották Kurt Waldheim osztrák köztársasági elnököt – ám a bizonyítékaikat megtartották maguknak –, Waldheim (1987) nemkívánatos személy lett a nyugat- európai országokban is. Sehová nem hívták meg hivatalos állami látogatásra.
Ettől a tilalomtól az USA egy jottányit nem volt hajlandó visszalépni, még akkor sem, amikor Vranitzky kancellár kérte. Innen nézve aligha használ az amerikai–magyar viszonynak, hogy a kitiltott Vida Ildikó ügyében az érintett – Orbánnal egyetértésben – perrel fenyegeti a budapesti amerikai ügyvivőt. Semmire nem fog menni vele, mert Mr. Goodfriend, ha Vida bűnösségét emlegeti, nem tesz mást, mint hogy kormánya utasítását hajtja végre. Obamát kéne beperelni, nem Goodfriendet. Okos volna?
Szőjük tovább. John McCain amerikai republikánus szenátor, hajdani elnökjelölt módfelett csúnya dolgokat mondott Orbánról, de kéretik nem elfelejteni, hogy amikor a magyar miniszterelnök „bűnlajstromát” sorolta, csak részben épített amerikai érvekre, szép sorban felhozta az Európai Unió, az európai jogvédő szervezetek aggályait is. Orbán páratlan politikai érzékét dicséri, hogy ezt a hatalmas pofont egy olyan politikustól kapta, akit éveken át lelkesen támogatott, azt hívén, hogy ő maga jobban jár egy republikánus elnökkel, mint egy liberális demokratával.
