Balog Zoltán azt mondja: „a vallás nem magánügy... ezért gondolja a kormány fontosnak, hogy támogassa a templomépítést”. Tudjuk, azt is fontosnak gondolja a kormány, hogy a legnyíltabb és legpofátlanabb törvénysértéssel megfossza jogaiktól a neki nem tetsző vallási közösségeket, például azokat a metodistákat, akiket Kádár alatt is üldöztek, mert akkor sem hajoltak meg a diktatúra előtt. Ha Balog nagytiszteletű úrban meglenne a keresztény és protestáns szolidaritás minimuma, nem szolgálna ilyen kormányban.
Hanem ettől még ezt a magánügykérdést érdemes lenne tisztázni, mert vészes félreértésekre ad lehetőséget.
A fáraóktól és a farizeusoktól Diocletianuson, a feudális uralkodókon, az inkvizíción és a jakobinusokon át a bolsevikokig, a nyilasokig, szunnita uralkodókig és iráni ajatollahokig sokan vélekedtek és vélekednek úgy, hogy a vallás kérdése fontos kormányzati, tehát államhatalmi ügy. E gondolat jegyében sok-sok állami pénzt elköltöttek már az évezredek alatt, sok mindent építettek, sok mindent pusztítottak, tömérdek ember megél(t) belőle, tömérdek belehal(t).
A különböző vallások érdekében és ellenében kormányzó, azokat üldöző, propagáló, pozitívan és negatívan diszkrimináló hatalmak nagy többségének eszébe sem jutott, hogy a vallást magánügynek nyilvánítsa. De egy kisebb részük, az ateista diktatúrák pontosan ezt tették. Ez éppoly abszurd hazugság volt, mint a proletariátusra fogni az állampárti diktatúrát. Ezzel a jelszóval igyekeztek kiszorítani az egyházakat a társadalom életéből, a közéletből, a közszolgálatból, a nyilvánosságból, a társadalomból.
