A Kormányváltók oldalán el kell gondolkodni azon, ki lenne az, aki után menne a nép a képzeletbeli barikádra. Most elég ránézni a narancssárga színű országra, hogy lássuk: nem volt olyan baloldali vezető, aki Orbánt megállásra kényszerítse.
Az Orbán-rezsim annak ellenére tudta megnyerni ekkora fölénnyel a választást, hogy négymillió nagyon szegény él az országban, és százezrektől vették el a talpon maradás lehetőségét. Ez ki kell hogy józanítsa a baloldalt.
Ha továbbra sem tudja senki megállítani a demokráciát felszámoló Orbánt, négy év múlva megnézhetjük magunkat. Arra ugyanis, hogy a kormányfő a pénzéhes mamelukok élén meg fog szelídülni, ne számítsunk.
Orbán háborús veterán, csak a harchoz ért, kiegyezni, megállapodni nem szokott, ellenfeleit leszúrja, ha valaki nem kell neki, odalöki a kutyák elé. Külpolitikája veszélyes és kiszámíthatatlan, a kultúra és az oktatás területén pedig már olyan pusztítást végzett, ami csak évek, évtizedek alatt állítható helyre.
A magyar értelmiséget kiéhezteti és kivérezteti, diadalos győzelme pedig meg fogja erősíteni abban, hogy elérkezett a történelem főbejáratához. Ha a baloldal nem lesz képes megtalálni az alkalmas üzenetet, világképet és vezetőt, egyenként lökdös le mindenkit erről a járdáról.
Láthattuk Magyarország miniszterelnökét, amint kiállt a nemzetközi sajtótájékoztatóra, kikerült és lesöpört minden olyan kérdést, ami arra vonatkozott, hogy a Fidesz a választási törvényt a saját púpjához igazította. Amit pedig az EBESZ-jelentés is tartalmazott.
Beszédes volt a látvány is. Eltűntek a háttérből az EU-zászlók, öt nemzeti lobogó magasodott a diadalt ünneplő vezér mögött, a zászlórudak tetején pedig kicsi, de turulszerű réz madárfigurák. Lehet, hogy eddig is megvoltak, csak nem vettük észre őket? – tettem föl a kérdést környezetemben. De nem, senki nem találkozott még e madarakkal.
A kék-sárga uniós zászlók eltüntetéséből és a foglalt madármotívum felbukkanásából a Fidesz jövőbeli politikájára következtettem. Azt még ők sem tudják, hogy mi lesz a forinttal és a gazdasággal, de azt már igen, hogy a Jobbik vitorláiból hogyan próbálják kifogni a szelet.
Tudják, hogy ha időben nem állítják meg a Jobbikot, a következő végjátékban (2018-ban) elbukhatnak. Annak is van azonban valószínűsége, hogy Orbán a lejtmenetben összetalálkozik, s vész esetén összeölelkezik a Jobbikkal. Amivel megpecsételheti az elcsigázott, kiszipolyozott ország sorsát.
Ez már végképp nyomós ok arra, hogy a baloldal modern és merész, távlatos vezetőket válasszon magának.
