Azon a tavaszon alacsonyan szálltak a miniszterelnök-jelöltek. Ez persze bármelyik tavasz lehetett. Eljött a megújulás, sőt a megújulás megújításának az ideje. Átértelmezésre szorult múlt és jelen. Ennyi tennivaló mellett a jövővel csak jövőre lesz idő foglalkozni.
Z. nem volt rest eljárni az egymást érő politikacsináló értelmiségi beszélgetésekre. A melegfronton kívül most azért is szédelgett kábán, mert alig egy órája azzal tromfolták le egy mélységi demokrata rendezvényen, hogy túl sokat foglalkozik a néppel. „Legfeljebb ötezer művelt ember van az országban. A többiekkel csak a populisták törődnek.” Ezt követően a jelenlévők közösen értetlenkedtek a demokrácia hanyatlásán, végül megállapodtak abban, hogy a társadalom éretlen a szabadságra.
Kifejezetten jó, gondolta Z., hogy éppen most találkozom a rendszerváltók rendszerváltóival, legalább megvan bennem a szükséges indulati fűtöttség a radikális politikai cselekvésre. Azért ezt még párszor el kell mondanom magamnak, konstatálta, hallván belső hangja bizonytalanságát. A szervezkedő társaság, ahova tartott, alaposan belemerült már a vitába egy pici, de forgalmas kávézó teraszán. Z. még az asztalukhoz tartva rendelt egy gin-tonikot, majd ledobta magát az egyik üres székre.
