Ez a történet tehát szólhatna pusztán az áldozatkészségről is. Többletjelentést az a tény kölcsönöz neki, hogy míg száznál több polgári fürdőszobában áztak a megégett filmek, a miniszterelnök a Múzeumkertben fél órán át a nemzeti nagyságról harsogott. És ha a pernyétől fekete víz mellől emeli fel erre az ember a fejét, még a mára már toposszá vált, kiüresedett orbáni lózungok is kapnak némi sajátos értelmet. Magyarnak lenni különleges? Támadnak minket és mi vitézül védekezünk? Kicsik vagyunk, de erősek? Ember, nézzen már körül, könyörgöm. Hiszen már rég parázslik, korommá hamvad az ország.
Öt éve élnek vissza a nemzeti gondolattal. Öt éve hallgatjuk, milyen az ő értelmezésükben a magyar, ez a furfangos, harcos, politikailag inkorrekt nép. Öt éve figyeljük, hogy ennek jegyében lopnak, csalnak és hazudnak, a mi kontónkra újabb és újabb vesztes csatákban indulnak, és valóban, politikailag messzemenően inkorrektek is. Öt éve diktálják nekünk, mi a magyar, pökhendi önbizalommal gyártanak listákat, kijelölve a nemzeti irodalmat, művészetet, ipart, pálinkát és kolbászt.
De túl azon, hogy Tamási Miklós és fortepanos csapata egyedül többet tett az elmúlt öt évben a magyarság közös kultúrkincsének megmentéséért, mint mondjuk az adómilliárdokkal dúsan kidekorált Magyar Művészeti Akadémia, éppen ezek a semmitmondó, bombasztikus szövegek leplezik le a legjobban a Fidesz-univerzum hazugságait. Egy olyan országban, ahol az uralkodó elit lelkifurdalás nélkül hagyja az út szélén a betegeket, a szegényeket, a tudásból kirekesztetteket, egyszerűen nem illik folyton a nemzetről hadoválni. Ahol a közvagyont leplezetlenül fosztogató, ám véges mandátumú politikusok döntenek generációk sorsáról, ahol milliókra lehet rámutatni, hogy te inas leszel, te pedig közmunkás, ott célszerűbb lenne végre hanyagolni a „mi, magyarok” kezdetű mondatokat.
Kád, víz, szárító, csipesz. Aki próbálta a hétvégén, az garantáltan nem ért rá ilyen bumfordi okoskodásra. Helyette szerény bemutatót tartott magyarságteljesítményből.
Elektromos zárlat miatt egy óra alatt megsemmisült az Uvaterv fotóarchívuma, amelyet a Fortepan épp feldolgozott. A fortepanosok közel voltak ahhoz, hogy a gyűjtemény látható maradjon. Részleteket itt olvashatnak.
