galéria megtekintése

Lyukas centavo

Az írás a Népszabadság
2014. 12. 19. számában
jelent meg.


Horváth Gábor
Népszabadság

Senki sem szereti, ha kiabálnak vele. Pláne diplomáciai fogadáson, ahol az incidens miatt egy pillanatra minden tekintet rá szegeződik. E sorok szerzőjével ez Havannában esett meg, a 90-es évek elején, amikor arról próbált meggyőzni egy addig kedvesnek tűnő amerikai hölgyet, hogy humanitárius segélyként érdemes lenne húst küldeni Kubának.

A szigetországban akkor is éppen élelmiszerhiány volt, a végnapjait élő Szovjetunió már nem tudta teljesíteni régi ígéretét, miszerint a nádcukorért cserébe minden mással ellátja Fidel Castro rendszerét. A kubai rezsim előbb és inkább volt nacionalista, USA-ellenes, mint kommunista, így logikusnak tűnt, hogy egy amerikai gesztus után a diktátor csak két dolgot tehetett volna. Elfogadja az ajándékot, és ezzel elismeri, hogy az északi behemót nem feltétlenül gonosz, vagy elutasítja a húst, és megmagyarázza népének, miért kell esténként korgó gyomorral aludni menni. Erre a felvetésre érkezett az emelt hangú tiráda: „Mi nem támogatunk kommunistákat!”

Annyira nem, hogy ötvenhárom évvel a szankciók (kubaiul: a blokád) bevezetése után még mindig Castróék vannak hatalmon. Washingtonban nyilván nem így tervezték, de az embargó vastagon hozzájárult a rendszer stabilitásához: a legválságosabb pillanatokban is mindig másra lehetett hárítani a felelősséget. Miközben az amerikaiak dühödten fújtattak, Kanada, Mexikó és Spanyolország gazdasági pozíciókat épített ki, és még Oroszország is meg tudott menteni ezt-azt az egykori kapcsolatrendszerből.

 

Nem mintha a kubai rezsim mindig rugalmas lett volna, de a fő problémát legalább negyedszázada az amerikai rugalmatlanság jelentette: az egy tömbben élő, jól szervezett kubai emigráns csoportok ügyes érdekérvényesítéssel rabul ejtették az USA külpolitikáját. Mivel Florida kiegyensúlyozott, hol a Republikánus, hol a Demokrata Párt jelöltjeire szavazó állam, és Amerikában minden páros évben választások vannak, a Miami 8. utcája, a Calle Ocho környékén kiépült „Kis Havanna” túl gyakran bizonyult a mérleg nyelvének. Néha ilyen apróságokon múlnak a nagyhatalmak lépései. Ezzel együtt egy lyukas centavót nem adott volna senki azért, hogy Fidel még megéri a nagy bejelentést, illetve hogy lehet kiegyezés, amíg ő él.

A két ország között az elmúlt bő fél évszázad viszályai ellenére sokkal több a közös, mint gondolnánk. Alig néhány óra telt el a kapcsolatok rendezésére vonatkozó bejelentés után, és a The New York Times máris a baseballban várható kubai játékosinfúzióról közölt cikket, és nem kell hozzá nagy fantázia, mit éreznek most a jó szivarok amerikai kedvelői.

Obama elnök a lehetséges együttműködés területei között említette az egészségügyet, a terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem elleni fellépést, a természeti katasztrófák következményeinek elhárítását. Az amerikai törvényhozás még lassíthatja a folyamatot, de úgy tűnik, vége a régi hidegháború egyik utolsó örökségének. Ideje volt, a nyakunkon az új…

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.