Szenczy Sándor lelkész, a Baptista Szeretetszolgálat vezetője és arca a minap azt mondta, hogy a hozzánk érkezők nagy része nem is szorul segítségre. Elektronikus kütyükkel és pénzzel jól ellátott fiatalokat észlelt, akik embercsempész-szervezetek révén tartanak úti céljuk felé. Szenczy sokat tesz az elesettekért. A szavát meg kell hallgatni. Más segítők, szintén odaadó emberek, viszont azt mondják: a lelkész téved. A magyar határon átvergődő családok elesettek, kétségbeesettek, a legkevésbé sem luxusutazók. Kiéhezett, agyongyötört emberek, akik a magyar „ellátórendszerben” további megalázásokat szenvednek el.
Az afrikaiak sok éve próbálkoznak azzal, hogy Nyugat-Európába jussanak. Az arab tavasz következtében összeomlott Kadhafi diktatúrája, elindult a halálturizmus a Földközi-tengeren át. A Közel-Keletről sok éve érkeznek hozzánk átutazók, afgánok, irániak, pakisztániak de sokáig Ukrajnán, Románián át jöttek. Az ottani események lezárták ezeket az útvonalakat. A mostani migránsok küldő országai a korábbiak mellett Szíria, Irak. Jönnek palesztinok is, ők nemzedékek óta menekülttáborokban élnek. A forradalmak, a polgárháború első éveiben a menekülők a szomszédos államokban maradtak, bíztak a gyors hazatérésben. Irakiak százezrei „ingáztak” a térségben. A határok amúgy is új képződmények itt.
A mostani hullámnak több oka van.