Kaposváron ellopták egy hamarosan megnyíló pékség látványtervét. Egyik nap még ott volt az Ady Endre úti bolt ajtaján a nagyjából háromszor két méteres gusztusos fotó, amely impozáns belső teret sugallt, háttérben izzó kemencével, oldalt gondosan felpakolt kiflikkel, szépen kanyargó kakaós és fahéjas csigákkal, mesterien fonott kalácsokkal, a belső térbe szépen simuló dizájnos lámpákkal. Másnapra meg ott maradt a helyén egy nagy fekete lyuk.
Aki elvitte magával a pékség fotóját, precíz munkát végzett. Nem maradt beszakadt fóliafoszlány, a jól felkasírozott képet egészben és hiánytalanul akarta és vakarta le valaki. Nem rongálás volt a célja, hisz akkor elég lett volna feltépni, lefirkálni, átvagdalni, lefesteni. De nem tette.
Magával vitte az egész pékséget. Otthon talán kisimította a kissé viharvert fóliát, s néhány napig hagyta, hogy kipöndörödjenek a szélei. Nehezékként könyveket is pakolt rá, s tán kezébe akadt közben (ha volt), egy verseskötet, köztük Rimbaud. „A téli hóba, téli ködbe, a széles pincelyukra dőlve áll öt gyerek. Feszült inakkal lesve, térden bámulják, hogy süti a pék benn a kenyeret. (...) Ruhájukat a dér befújta, de ég szemük, és élnek újra. S csak néznek ők.”
