Mekkora gödör kell egy lónak?
Áll előttem, s ezt kérdezi az izzó fekete szemű asszony, akinek a kerámiák formázásától meg a tehenek takarmányozásától, no meg a kaszálástól, gyomlálástól már-már férfiasak a tenyerei, de azért maradt bennünk némi kecsesség s báj. Főleg attól a virágot formázó, gyöngyből fűzött gyűrűtől, amit a szomszéd kislánytól kapott egy marék fekete ribizliért cserébe.
Errefelé a csere igencsak mindennapos. Lekaszáljuk a füvet, forgatjuk a szénát néhány napig, aztán elviszi valaki, s hoz érte egy nyulat. Gyűjtjük a lerágott főtt kukoricacsutkát, dinnyehéjat, almacsumát, s egy-két tojással többet ad értük a költőlelkű szikár asszony, vagy rádob még egy-két céklát a megvett piszke tetejére. Hozzák a malterkeverőt, elviszik cserébe a kinőtt trambulint. A boltra kiteszünk egy cetlit, s két nap múlva lesz kiscicánk. Ránézünk a szomszéd portájára, befogadjuk a kutyáját, ha kiszökik, s megnyugtatjuk az erre járókat, hogy félelmetes pofája ellenére ebben az energikus testben egy csecsemő ártatlansága lakozik. Cserébe akkor is ugat, ha felénk közelít idegen.
