„Putyin öleléséből nehéz szabadulni”

2.

LL: Zolikám, cikked megint nagyon jó. Most nem azért teszek néhány megjegyzést, hogy a cikkbe beírd, kétségbe ejtve a szerkesztőket, hanem csak a szellemi erőtorna kedvéért.

1) Valamikor, ha még nem írtad volna meg, le kellene írnod, hogy a jelen válság szovjet típusú válság-e, vagy van valamiféle "új" orosz válságtípus. Te is tudod, hogy az elemzők egy része szerint ez, és az előző válságok alapjában szovjet típusúak, vagyis azzal függenek össze, hogy az ötvenes évek második fele, a Hruscsov-korszak óta, a Szovjetunió egy szénhidrogének kitermelésére és exportjára építő gazdaságot teremtett, amelynek Európa felé futó csővezetékek feleltek meg. Ezzel a Szovjetunió "petro-birodalommá" vált, vagyis gazdaságának alapja szinte kizárólagosan az exportból megszerezhető petrodollár, illetve nyugat- és kelet-európai technológia és fogyasztási cikkek importja lett. Így fokozatosan kialakult a kölcsönös függés nemcsak a kelet-európai kis országokkal, de az NSZK-val, Itáliával és Franciaországgal is. És a gazdaság ciklusai szoros összefüggésbe kerültek a nemzetközi olajárakkal, illetve a Cocom-listán lévő technológiák megszerzésével.

A két olajár-robbanás a hetvenes években látszólag kedvezett a Szovjetuniónak, csakhogy a Brezsnyev-korszakban a többletbevételeket nem az ipar diverzifikálására, a mezőgazdaság modernizálására, hanem a hadsereg fejlesztésére és a fogyasztási importra fordították. Ezért, amikor bekövetkezett az Európához közeli olaj- és gázmezők kimerülése és Szibériába kellett menni fúrni és csövet fektetni, a SZU-nak hiányzott hozzá a pénze és a technológiája, plusz a carteri, majd a reagani politika szankcionálta Afganisztán megszállását. Vagyis a szovjet és az orosz válságok nagyjából azonos gazdasági-politikai összefüggésekre vezethetőek vissza: egyetlen termékcsoportra épülő, annak kitermelési technológiáját nélkülöző gazdaság, amely politikai és/vagy társadalmi és/vagy gazdasági okokból képtelen mind a nyugati típusú, liberális piaci, mind a kínai, vegyes, államkapitalista+piaci modernizációra.

2) Surányival beszélgettünk hétfőn, hogy szerinte meddig bírhatja az orosz gazdaság. Véleménye szerint, ha minden így megy tovább, vagyis folytatódnak a szankciók legalább ezen a szinten, és az olajár "stabilizálódik" valahol 60 és 70 dollár között, akkor másfél évük van. A tartalékok szintje ugyan magas, de nagyjából 200 md ebből aranyban van, amit nem lehet mozgatni. Folyamatosan járnak le az állami és az állami vállalati tartozások, amelyekre nem kapnak áthidaló kölcsönt, tehát ki kell őket fizetni. És közben folyamatosan tart a tőke menekülése az országból.

A BRICS országaitól nem várható rövid távon segítség. Kína segíthet abban, hogy rajta keresztül szerzik be a szankciókkal sújtott technológiát, természetesen drágábban, de ezeknek a technológiáknak a beüzemeléséhez szükség lenne a nemzetközi társaságok tudására és közreműködésére. Az, hogy Kínával nem dollár, hanem jüan alapon kezdenek kereskedni, érdemben nem változtat a dollárhiányon. Csak álmodozás, hogy a dolláron alapuló nemzetközi pénzügyi rendszert át lehetne fordítani jüan alapúra. Mindezek persze csak gazdasági tények, ettől még nem kell politikailag a végre gondolni.

Ha még nem kívántam volna, kívánok minden szépet és jót az új évre, barátsággal: Laci

3.

BZ: Lacikám, nagyon köszönöm az értékes észrevételeidet. Valóban, érdemes lenne ebben a szélesebb kontextusban is megvizsgálni a jelenlegi történéseket. Lehet, hogy ez, vagy az orosz társadalom reakciója lesz a következő írásom témája.

Teljesen egyetértek azzal, amit írtál és a Surányi Gyuri prognózisát is osztom. Arra azonban felhívnám a figyelmeteket, hogy a monetáris arany aránya a nemzetközi tartalékokon belül jóval kisebb, mint amit ti feltételeztek. A ma már 400 milliárd dollár alatti tartalékállomány durván 10 százalékát teszi csak ki az arany. Az azonban igaz - és ezt a Gyuri nálam ezerszer jobban tudja -, hogy a közel 400 milliárd dolláros tartalékok jelentős része azonnal és könnyen nem "mozgatható", úgyhogy annak egy része valóban aligha alkalmas arra, hogy gyors "segítséget"  adjon...

Barátsággal,
Zoli

4.

LL: Zolikám, az aranyat illetően biztos igazad van. Továbbá felhívnám figyelmedet, hogy a globalaffairs.ru-n két érdekes cikk is van, gondolom oroszul is, én angolul olvastam: az egyik Dmitrij Trenyiné arról, hogy az orosz-európai, mindenekelőtt német kapcsolatok, sokkal mélyebben és korábban elromlottak, nevezetesen 2012-ben és nem is lesznek a korábbiak szintjén helyreállíthatóak.

Nagyjából hasonlót mond Lukjanov is az orosz "keleti politika" kapcsán, vagyis nincs más út, mint Kína, India, Törökország, Irán. Csak arra az egyszerű kérdésre nincs válasz, hogy ugyan ki és milyen áron fogja modernizálni Oroszországot, miután 98-ban Clintonnal letettek róla az amerikaiak, majd 2012-ben Merkellel az európaiak. Kína? India? Törökország? És mikor ébred rá az orosz többség, hogy már megint elrontottak fölötte valamit, megint kimaradt egy lehetőség, vagyis az ezredforduló utáni évtized konjunktúráját minden szempontból elpazarolták.

Üdv: Laci 

5.

BZ: Kösz, Laci, nézem is a két cikket. Én csak azt nem értem, hogy a magyar kormány nem látja, vagy csak nem akarja látni az oroszországi fejleményeket. Nem igaz, hogy nem lehet tudni az orosz gazdaság növekedésének 2012 elejétől tartó lassulásáról. Nem igaz, hogy nem lehet tudni arról, hogy az Obamáék 2011 végén hagytak fel az "újraindítás"-politikájával, miután egyértelművé vált számukra, hogy a Putyinék durván elcsalták a dumaválasztást, majd 2012 nyarán éles belpolitikai fordulatot tesznek és egy átfogó represszív törvénycsomaggal elkezdik megfélemlíteni az orosz társadalom kreatív, tiltakozni kész városi középosztályát. És az sem igaz, hogy nem lehet látni azt a reputációs katasztrófát, amit Oroszország a Krím annektálását és a maláj gép lelövését követően elszenved. Nem értem, hogy ilyen körülmények között miért ragaszkodik szinte foggal-körömmel Moszkvához Orbán? Nekem itt hiányzik egy láncszem...

Zoli

6.

LL: Kedves Zoli!

Azt hiszem, hogy Orbán egyszerűen ütemet tévesztett. Nagy erőfeszítéssel átment az orosz oldalra, és azt állítja, hogy német felhatalmazással az lett volna a magyar feladat, hogy Magyarországon keresztül olcsó energiával lássa el Európát. A németek fokozatosan mentek ki az orosz projektből, pontosan akkor, amikor Orbán beért, vagyis 2012-ben.

Én el tudom hinni Orbánnak, hogy nem volt Merkel és főleg a német tőke ellenére, hogy jöjjön a Déli Áramlat, akár jöjjön Paks, még ha ők le is mondtak az atomenergiáról. Szerintem az lehet az igazi meglepetés és az ütemtévesztés oka, hogy a szankciók mégis hatnak, és nem magunkat lőttük lábon, hogy zuhan az olajár, és Oroszország ilyen gyorsan megroppant.

Végül, a lassú víz partot mos merkeli politikából se Putyin, se ők nem értettek semmit, azt hitték, hogy gyenge, hogy nem gondolja komolyan, és még mindig a németek, az európaiak függenek az oroszoktól, nem az oroszok a németektől és az európaiaktól. Orbán a Széll Kálmán Társaság december közepi ülésén azt mondta, hogy mind a nyugati, mind a mi sajtónk félreérti a helyzetet, mert nem amerikai-magyar, hanem amerikai-európai, amerikai-német viszály van, ahol a két vitapont az amerikai-európai kereskedelmi szerződés, ami valójában amerikai gyarmatosítás, illetve az amerikaiak nyomása a németekre és a franciákra, így ránk is az orosz viszony miatt. De mi mind a két viszályban a jó, a német, az európai oldalon állunk, mert nem kérünk az amerikai gyámkodásból.

Láthatóan nem akarja, tudja, meri elfogadni azt a fordulatot, hogy Amerika megint jön fel és ő dinamizálja Európát, hogy Németország és Merkel se politikailag, se gazdaságilag nem érdekelt az oroszokkal való kollaborálásban. És ehhez még hozzáteszem, hogy gyors fordulatokra képes ugyan, de néhány hónap alatt kellene átmennie az oroszról az amerikai, a putyini szuverén és illiberális demokrácia oldaláról az obamai liberális demokrácia oldalára egy olyan politikusnak, aki arról ismert, hogy soha nem enged. Minden engedmény egyenlő a töréssel.

De visszadobom a labdát, vajon a korábban ravasz pragmatikus politikusként ismert Putyin miért nem tesz gyors és hatékony engedményeket, adja át Donyecket és Luhanszkot, amikkel nincs mit kezdenie széleskörű autonómia fejében, majd kezd tárgyalni a Krímről, cserébe nemcsak a szankciók oldásáért, hanem nemzetközi befektetésekért? Miért nem tolja előre miniszterelnökként Kudrint vagy Grefet, hogy ők játsszák le mindezt és ő megőrizhesse a nemzet atyja képet?

Barátsággal: Laci 

7.

BZ: Kedves Laci!

Putyin már szuszakolná vissza a kelet-ukrajnai területeket, mert azokra ebben a formában biztosan nincs szüksége. A "Novorosszija"-projekt befuccsolt, a Moszkva által kinézett nyolc ukrajnai megyéből kettőben tudtak csak - de azt is csak jelentős közvetlen beavatkozással - valamiféle "orosz ellenállást" kicsiholni. A többi megye oroszai nem kértek ebből.

Jellemző, ahogy Moszkva elkezdett leszámolni saját kelet-ukrajnai szélsőségeseivel. Több egymástól független forrás számolt
be arról talán egy hete, hogy az orosz speciális alakulatok hogyan végezték ki egy rajtaütésben a luganszki ellenállás egyik csoportjának vezérkarát. Nem lacafacáztak. Nem akartak foglyokat ejteni. Egyszerűen rájuk támadtak és lelőtték őket. Már a Moszkvába hónapokkal korábban visszavont Girkin (Sztrelkov) is arról beszél, hogy az eredeti terv megbukott, a kelet-ukrajnai fegyveres szakadároknak pedig ezt végre tudomásul kellene venniük.

Putyin azonban nem dobhatja a lovak közé a gyeplőt. Ő úgy próbál ebből a történetből kihátrálni, hogy bizonyos
mértékig meg akarja őrizni kelet-ukrajnai befolyását. Valahogy úgy tekint a két megye kiszakított területeire, mint valamiféle "rákos burjánzás".

Ezt az állapotot fenn akarja tartani, mert még mindig nem mondott le Ukrajnáról és, mert a hazai közönség "rajongását" is ebben a mozgósított állapotban tudja csak megtartani. De lépésről lépésre mégiscsak ki kell jönnie Ukrajnából, mert különben - ahogy te is írod - a Krímmel is nagy problémái lesznek.

Beszédes, hogy Putyin közeli társa, Timcsenko épp a közelmúltban hátrált ki a korábban nagy lelkesedéssel beharangozott kercsi hídépítésből. És egyébként is a Krímet nem lehet egy hídon át Oroszországból életben tartani...Putyin nyilván mindezt látja, de politikai alkata épp olyan mint Orbáné: nem tud veszteni, de még engedni sem szívesen. A hübrisze a politikai végzete...

Z.

8.

LL: Kedves Zoli! Putyin alighanem abban téved, hogy azt hiszi, Donyeck és Luhanszk "rákos daganatok" Ukrajna testén, Ukrajna "rákos daganat" Európa testén és Európa "rákos daganat" a nyugati világ testén. Ez ugyanaz a hit, mint ami a világforradalmárokat vezérelte. Csakhogy éppen fordítva: az elfoglalt ukrán területek Oroszország "rákos daganatai", amelyeket ha nem operáltat ki, akkor előbb vagy utóbb bele fog pusztulni.

Engem a helyzet, nem tudom miért, az 1918-as breszt-litovszki béke előttire emlékeztet, amikor Buharin forradalmi háborút követelt, Trockij a "se háború, se béke" álláspontján állt, Lenin pedig először kisebbségben maradt az azonnali béke indítványozásával. Lev Davidovics ezután felállt a tárgyalóasztaltól, mire a németek, ahelyett, hogy összeomlottak volna, tovább hatoltak előre. Most Vlagyimir Vlagyimirovics is a "se háború, se béke" bukásra ítélt helyzetébe manőverezte magát. Ez minél tovább tart, annál nehezebb lesz "jó békét" kötnie.

Látom, hogy nyilatkoztál a hvg.hu-n a Putyin-Orbán találkozóról. Ha jól értem, van olyan jobboldali feltevés is, hogy Budapest fog békét közvetíteni Berlin és Moszkva között. Én ennek nem látom valószínűségét. Ha ki akarnának békülni, ahhoz nincs szükségük Orbánra, tudnak ők egymással közvetlenül értekezni.

Üdv: Laci

9.

BZ: Laci, azt hiszem, a jobboldal ezzel a békeközvetítés-szöveggel csak menteni próbálja a menthetetlent. Ennél abszurdabb időzítést nehéz lenne elképzelni, mint Putyin jelenlegi helyzetben való fogadása. Ha meg esetleg Orbán azt gondolja, hogy a Putyin-látogatás kiszivárogtatása visszafogja majd Merkelt, akkor - remélem - téved. Ha én német kancellár lennék, a Putyin-út hírének megerősítését kifejezett arculcsapásnak gondolnám...

Barátsággal,

Zoli

10.

LL: Zolikám, annál is valószínűtlenebb, hogy Orbán közvetítene a felek között, amikor Klimkin ukrán külügyminiszter az imént jelentette be Twitter-üzenetében, hogy január 12-én az úgynevezett "normandszkoj csetverki" keretében találkoznak egymással Berlinben a német, a francia, az orosz és az ukrán külügyminiszterek.

Viszont könnyen lehet, hogy Putyin látogatása mögött az áll, amit te vetettél fel egy beszélgetésünkkor, majd én meg is írtam a HVG-ben, hogy ha egyszer elígérkeztél Putyinnak, aláírtál egy szerződést az ördöggel, akkor ő nem enged. Vagyis Putyin akarja budapesti útjával demonstrálni, hogy a farkas lába bent van a kecskegidák házában, hogy nem lehet csak úgy Orbánnak kihátrálnia, ha Merkel és Obama ezt is kívánnák tőle.

Vagyis nem annyira Orbán hívja, hanem ő jön, mert ami magyar szempontból öngyilkosság a Nyugat előtt, az orosz felfogásban az új szövetségesi hűség megtartása és megvallása a nehéz időkben. - Vagy már nem vagyunk barátok? - kérdi ezzel a látogatással Putyin, lefeketítve Orbánt. És Orbán nem meri, tudja visszautasítani. Barátsággal: Laci

U.i.: Nézem, hogy a belügyminiszterek európai biztonsági találkozóján Párizsban, a nyugat-európaiak mellett két ország belügyminiszterei lesznek ott: a lengyelek és a lettek. Érdekes.

11.

BZ: Laci, valóban, inkább az a valószínű, hogy ez a látogatás Putyinnak fontosabb. És lehet, hogy tényleg ott tartunk, Orbán túl közelre "pávatáncolta be" magát és immár nehéz Putyin öleléséből szabadulni...

Z.