Levél a távolból

Már azon túl, hogy olyat látsz most, amilyet még életedben sosem; de most nem az jön, hogy 6:3 meg Bene Ferenc, sok-kevés és Iksz Ipszilon, hümm, hümmhümm, hümmhümmhümm, mert az már unalmas, hanem az, hogy akármi jön, te csak szimplán éld át és élvezd ezt a hosszú, kimerevített pillanatot. Igen, jól érted, te tizenkét éves gyerek: nem a meccs a lényeg, nem is az eredmény meg a labdabirtoklás aránya, hanem az, hogy láthattad, amint június 14-én, az esti órákban leáll a körúti villamosközlekedés. Hogy 1 darab nagy eufóriába lényegült át az ország, és ezt most pátosz nélkül, száraz konklúzióként, már-már koppanó hangon mondom, akárha a lelkem mélyén lakó mérlegképes könyvelő szólna ki belőlem, feltéve, de meg nem engedve, hogy tényleg lakik bennem ilyen. Hogy most már tudod, te gyerek, milyen érzés alanyi jogon biccenteni valamilyen közös élményre, még akkor is, ha a válogatott gyógycsoportból, közepes teljesítménnyel, szenvedve jutott el oda, ahol speciel már a fél Európa kint lehet.

Úgyhogy csak szimplán maradj ebben a mátrixban, te tizenkét éves, csillogó szemű gyerek. És élvezd, hogy csöpp idő még van, amíg visszazökkensz a valóságba.